Üdv itt! Ki vagyok, mi vagyok?

Molnár Alexandra (Szandra) vagyok, szabad vállalkozó mentor, hivatásos útkereső és navigátor. 🙂
Online marketing kivitelező, vállalkozási tanácsadó, honlapkészítő, mentor/coach-szerű valami, önismeretmániás, vállalkozásmániás, fejlődésmániás, automatizálásmániás, és a leendő mentorod, ha Te is úgy akarod.

Egész életemben azt hallgattam, hogy “miért kell neked mindig variálni”, “miért kell mindent máshogy csinálni”.

Pedig én nem akartam MINDENT megváltoztatni, csak azt, ami nem tetszett.
Eleve kiborított a “mert így szoktuk” módszer – attól hogy eddig így volt, az nem azt jelenti, hogy jó volt.

Szóval mindig is ilyen típus voltam, nem tudtam hogy ez most variálás, vagy okos fejlesztés, később rájöttem, hogy ez ugyanaz: ha nem oké valami, mindig lehet jobban, vagy jobbat.

Már 14 éves koromban vállalkozói igazolványt akartam

Még nem teljesen tudtam, hogy mi az, csak tetszett, hogy nem kötelező, hanem egy választott foglalkozásnak tűnt.

Egyszer egy ismerősöm mondta, hogy nem ér be a munkahelyére 8-ra, csak 11-re, mert dolga van. Az iskolai tapasztalataimon és fix munkaidős munkahely sztorikon nevelkedett agyam nehezen tudta ezt befogadni, de nagyon tetszett. Ő csak úgy bejöhet 11-re? Nem kell szabadságot kivennie? Mit szól a főnöke? Nem rúgják ki, vagy kap valami büntetést?

Kiderült, hogy neki nincs főnöke. Na ez nekem maga volt a csoda, hogy valaki úgy tud pénzt keresni, hogy nincs főnöke…

Megkérdeztem, hogy mi kell ehhez a vállalkozóis dologhoz, és annyit mondtak, hogy vállalkozói igazolvány. (Később rájöttem, hogy ez édeskevés, kb az utolsó szempont, de akkor ezt elhittem, és ezután egyfolytában ezen pörögtem, hogy nekem mindenképp lesz vállalkozói igazolványom – meg pecsétem.

Vigyázz, mit kívánsz…végülis vállalkozói igazolványt kívántam, nem jól működő vállalkozást, megkaptam 😀

Főiskola helyett/mellett körbedolgoztam a várost

Amikor 18 éves lettem, és Budapestre költöztem, elkezdődött a főiskola, de én nem bírtam magammal.
Iskola mellett (vagy inkább helyett) végigjártam az összes diákszövetkezetet, vadásztam a teljesítménybéres munkákat. Általában nem jött össze, és még hülyének is néztek “de hát mindenki órabért akar”. Oké, én meg pénzt. 😀

Így az lett a vége, hogy kínomban elmentem az órabéres diákmunkákra és mindenféle megbízásra, egyéb alternatív formákra, 3-4 napnál tovább nem nagyon dolgoztam egy helyen. Már az első napokban azt kutattam, hogy mit lehet jobban, gyorsabban, okosabban, egyszerűbben. Erre a válasz általában az volt, hogy “mit érdekel az téged, hogy lehetne jobban, hát nem órabérben vagy?”. Az én válaszom pedig az volt, hogy: „Oké, akkor további jó balfaszkodást. Holnap még jövök, mert már késő lemondani, és nem találtok helyettem embert, de aztán többet nem láttok.” És ezt így folytattam heti 3-4-5 nappal 2-3 évig, szóval el tudod képzelni, mennyi helyen dolgoztam. Voltam raktári dolgozó, pultos, netelőfizetés házaló ügynök, irodai mindenes, szalagmunkás, ingatlanos, árufeltöltő, asszisztens, kormányzati adatrögzítő, sima adatrögzítő, hostess, mindennelbizniszelő, diákmunka toborzó, kereskedő, varrónő, marketinges, borítékoló, modellügynökségben recepciós, és ez csak ami eszembe jut. Valami csoda folytán a McDonald’s kimaradt 😀

Első “rendes” munka

Közben elmentem egy gyári gyakorlatra egy babzsákfotelkészítő céghez.

Az első pár nap után felhívtak, hogy mindenképp maradjak ott, ne csak a gyakorlatig, hanem utána is. A „mindenes” munkakörben kezdtem, és onnan fejlődtem tovább (ami nem nehéz, ha mániákus tanuló és kipróláló vagy mélyvizekbe dobálva).

Ezt a mindenes létet folytattam aztán több munkahelyen is, nagyon hamar eljutottunk oda, hogy én lettem a főnök jobbkezeként bemutatva.

A mindenes munkakör előnye, hogy egyszerre 4-5 szakmában lehet komoly tapasztalatot szerezni, és ennél jóval többe belekóstolni.

Marketing, védjegy-bejegyzés, termékfejlesztés, árucímkefordítás ismeretlen nyelveken, varrás, fuvarútvonal-tervezés, adatbáziskezelés, könyveléselőkészítés, ügyfélszolgálat, programozás, web- és élő konferencia szervezés, grafikai tervezés, szövegírás, jutalékrendszer kidolgozás – kb így nézett ki egy-két napom…

Ennek köszönhetően szinte minden témához hozzá tudok tenni valamit.

Később egy kicsit “irányba álltam”, és leszűkült, hogy a vállalkozás, az automatizálás és a marketing az a terület, amit a legjobban szeretek, és a amiben legtöbbet tudok segíteni.

Ott aztán tényleg rákaptam az ízére, hogy nekem saját vállalkozás kell, és 2008 környékén lett egy “üzlettársam”.

Az első “igazi” vállalkozásom

Aztán jött a vizsgaidőszak. Ott álltunk és néztünk, hogy akkor most kéne valami olyan, ami a vizsgaidőszakban is megy, mert a buliszervezés és diákmunka közvetítés nem igazán ideális foglalkozás ilyenkor. Oké, de mi legyen az. Hát energiaital!
Rögtön google, és találtam egy budapesti üzemet, ahol gyártottak nekünk emkamionos tételben is energiaitalt. Az első kóstoló és egyéb tesztkörök után egész jól beindult. Na itt elszabadult a pokol, nagy lendületünkben hibát hibára halmoztunk.

Milyen hibákat követtünk el?

1. fiatalos arrogancia

“majd én azt tudom, nekem ne magyarázza meg senki”

2. tudás helyett logisztika.

Három okból kezdtem bele kereskedelmi vállalkozásba.

• Egyrészt a fenti arrogancia: “kereskedni a hülye is tud, csak megveszed annyiért, eladod annyiért és kész.”
• Másrészt meg az ellenkezője: valahogy nem hittem, hogy értek bármihez, amit pénzzé lehet tenni. Holott már honlapot tudtam csinálni, meg teljes marketing kampányokat és mindent is megcsináltam, és úgy általában is mindentmegoldó ember voltam. De ez olyan természetes volt nekem, hogy észre sem vettem, hogy ez egy tudás.
• kapkodtunk, mert legyenmár végre valami!

3. hiba: nulla üzleti tudás

Na jó azért nem nulla, de semmiféle üzleti / jogi tanulmányom nem volt, csak az, amit összeszedtem innen-onnan. A kis minibizniszekhez és jutalékos együttműködésekhez elég volt, hogy ügyes voltam és jól tudtam kombinálni, azért ehhez az üzlethez kevés volt. Akkor még nem volt tele a net üzleti tanfolyamokkal és tanácsadókkal, meg különben is a vállalkozási tanácsadás a nagy cégeknek, meg a hülyéknek való – gondoltam én.

Diákoknak a vállalkozás ingyen van, nem kell járulékot fizetni – akkor hajrá! Azzal a minimális üzleti tapasztalattal, amit a diákmunkákban és a bizniszekben összeszedtem. Technikailag össze tudtam rakni egy honlapot, jó ötleteim voltak, grafikában jó voltam, és képben voltam az adózási alapfogalmakkal (legalábbis azt hittem, de néhány bírságom másról tanúskodik. :D)

4. hiba: presztízs, arc, menőség, 

Legyen saját márkánk, úgyis jó vagyok a design-ban…De ahhoz külön kell fizetni a címkét, a klisét, a nyomdát, akkor minimum ennyit és ennyit kell megvenni. Nembaj, valahogy majd úgyis elpasszoljuk. Ennyi már nem ment el a koliban, úgyhogy kezdődött a házalás, persze legalább 220km távolságra a lakhelyünktől. Hajnalban kelés, esőben hóban boltról boltra, de menők vagyunk, mert van márkánk. Plakátnyomtatás. Söralátét. Érzed.

5. hiba: túl nagyban kezdeni, “mindentbele”

ezzel összefüggően:

6. hiba: mi lesz, ha valaki ellopja a fantasztikus ötletünket…

…ami amúgy megtörtént. Az energiaital címkéjén látszott a gyártó. Két ember is, akinek amúgy sohasem jutott volna eszébe, de rögtön lenézte a címkéről a gyárat, bevásároltak és elkezdtek árulni ugyanabban a városban. Ez persze bukó volt nekünk, de nem akkora, mint amekkora költségekbe vertük magunkat, hogy ezt a továbbiakban elkerüljük. Hát akkor én leszek a címkén, hogy többet ilyen ne legyen.

Ehhez nagykereskedőnek kell lenni. Akkor nagykereskedő leszek. Volt több opció is a kereskedelemre, webes, jutalékos, egyebek, csak nem felelt meg. Nagyker leszek.

Ahhoz kereskedő végzettség kell. Ok, akkor elvégzek egy kereskedő tanfolyamot. 220 km-re otthontól…

Ehhez kell egy telephely. Erre persze nem felel meg az, hogy bérelünk valamit havi 20-30e ft-ért és kész. Nem…hát legyen saját. Abban megcsináljuk a pincét, a minimumokat, aztán jó lesz az. Ez persze nem így nézett ki, mert ezt is meg kell csinálni, meg azt is, meg amazt is, de szép lassan csepegtetve. Amikor már ott tartasz, hogy olyan parkolót kell csinálnod, amiben egy kamion meg tud fordulni…na akkor vered a fejed a falba, hogy ebből már nem lehet kiszállni.

7. hiba: nem hagyod abba a hülyeséget, mert már annyit tettél bele.

A kamionparkolóval még nem volt vége a sztorinak, de akkor már úgy érzed, hogy nem lehet kiszállni (vagyis más opciót keresni).
Rengeteg engedély, és egyéb kellett, mindegyikre azt hiszed, hogy az már az utolsó, de mindig van MÉG VALAMI (amiből egyik se kellett volna, bármi más tevékenységi körrel).

8. hiba: tisztázatlan viszonyok

Az akkori üzlettársammal mindketten olyan elvakultak és lelkesek voltunk, hogy eszünk ágában nem volt azzal foglalkozni, hogy akkor most hogy is állunk, meg egyéb “papírozós jogi hülyeségekkel”. Ezzel akkor lett igazán baj, amíg be nem fejeztük az egészet, és nem tudtunk megegyezni, hogyan tovább…

9. hiba: nulla marketing tudás.

Majd végigmegyünk a boltokon, és elpasszoljuk. Fantasztikus marketingterv….mai napig meglepődök, hogy ennek ellenére milyen jól ment.

10. kölcsön(ök)ből…

…ezt gondolom nem kell részleteznem.

A vége az lett, hogy évekig szó szerint energiaitalban tocsogtunk…:D
Utána még évekig nem bírtam meginni a tutti frutti ízűt, most is csak végső esetben.

Mit csinálnék másképp?

• Mai fejjel nem foglalkoztam volna azzal, hogy mi van ha ellopják a tutibizniszt, hanem olyat csinálnék, amit eleve nehéz utánozni.
• Márkát építenék, és nem forintokon alkudoznék, meg ügynökösdit játszanék.
• Mindent kisebben kezdenék, apránként felépítve, nem túl nagyokat ugorva.
• Nem adtam volna fel a keresést, nem magamtól akartam volna kitalálni mindent, nem csak könyvelőktől és egyéb állatfajoktól kérdeztem volna, hanem gyakorló vállalkozóktól.
• Úgy eleve nem kezdtem volna ilyen típusú bizniszbe, mert tudom, hogy a nagy részét utálnám.
• Tudásalapú vállalkozást csinálnék, ahol nem áll a pénz eszközben, áruban, ebben-abban és nem tudják tőlem elvenni.
• Olyanba fognék, ahol a lehető legkevesebb embertől / tényezőtől függök.

Na, most így csinálom, ilyennel foglalkozom… ég és föld a különbség.

Mit csináltunk jól?

A nagy balfaszkodásban egy csomó mindent meglepően jól csináltunk.

Fel voltak osztva a szerepek

Mindketten azt a részt csináltuk, amit szeretünk (kevésbé utálunk) és amihez értünk (kevésbé vagyunk vakon). Csak az a baj, hogy nem nagyon válogathattunk, mert sok volt a kötelező utált elem.

Nyomtuk

A pofátlaságunknak, próbaszerencse üzemmódunk, és jó meggyőzőképességünknek köszönhetően rengeteg helyre bejutottunk. Milliárdosokkal, kutyatáp- és magazinbirodalom tulajával és egyéb fura szerzetekkel beszélgettünk, olyan irodákban jártunk, hogy csak néztem, hogy egy filmben vagyok…?

Volt, hogy ennek köszönhetően tudtunk átmeneti pénzt szerezni. Előleget, kölcsönt kaptunk, vagy valaki a megbeszéltnél előbb adta oda a pénzt a munkánkért.

Nagyon érdekes beszélgetéseket folytattunk, ezek az emberek szerettek segíteni, tanítani, tippeket és elveket megosztani.

X-edik érzék:

Valószínűleg már akkor ráéreztem a vállalkozás / marketing / pszichológia működésére. Ezeken a találkozókon általában pár mondat után megkérdezték, hogy “te marketinges vagy?”, “pszichológus vagy?” “Mióta csinálod? Nagyon profi vagy” Hát nem éppen ez volt a helyzet, egy folyamatban lévő mérnökdiploma közben összecsöveskedtem valahogy egy fél raklapnyi energiaitalra pénzt és most azt akarjuk eladni és fogalmam nincs, hogy kerültem ide be… 😀

Mentünk, mint a gép.

Felkeltünk buli után reggel 6-kor és mentünk, mentünk, mentünk.

Sok ötlet / trükk / gerillázás:

Direkt praktikus volt palack, és hangsúlyoztuk is. Kemény 0,25-ös PET palack volt, és gyűjtötték, mert a paradicsomlevet el lehetett bele tenni, úti vizespalacknak is tökjó volt, zsebben elfért, és abban hordták a kávét a munkahelyre. Nekem is ebben volt a zsebtejeskávém.

Megkértünk embereket, hogy menjenek be a boltba érdeklődni az energiaitalunkról, mielőtt mi odamentünk volna eladni.

Ha a bolt vett egy próbaadagot, akkor megkértünk valakiket, hogy vegyék meg a boltnól.

Ez tök jól működött, többször is ilyeneket mondtak a boltosok “Ismerem, tudom, ezt nagyon keresik, láttam már a reklámot az újságban meg a tévében…” Na ezen próbálj nem röhögni, amikor 2 hete létezik a termék, és a hazafele benzinre se lesz pénzed, ha nem adsz el X zsugort, nemhogy tv-reklámra 😀

Ittavége fusselvéle

Az iskolát közben elvégeztem, és a hallgatói jogviszonyom lejárt. Ez így még mindig működőképes lett volna, de így, hogy már járulékokat is kellett volna fizetni, már nem volt olyan jó buli, főleg, hogy a kapcsolat is megromlott köztünk, úgyhogy kb semmiben nem értettünk egyet.

Szóval a “faszomkivan “ felkiáltással visszaadtam a vállalkozóit.

Nem akarok gondolkozni, backto work

Na ekkor voltam abban az állapotban, hogy nem akarok gondolkodni, valaki mondja meg, mit csináljak, ezért pihenésképp elkezdtem összevissza dolgoztam mindenhol. Már épp elegem lett a nosztalgiázásból, hogy megint raktárban pakolok, mint a diákmunkás időszakban, amikor jött egy hírlevél egy mindennapi cikkes mlmcégtől, ahova be voltam regisztrálva (kb online teszkó/osan termékkörök, csak olcsóbb árak), hogy MINDENEST keresnek. Hát mondom akkor ide elmegyek dolgozni, jófejnek tűnnek. Voltam ezen és egy másik állásinterjún, mindkét helyre felvettek, de a másik egy közalkalmazotti munka volt, szóval aki ismer, tudja mit választottam. Azóta sem bánom, hogy nem dolgoztam a munkaügyi központban. 😀

Mélyvízől automatizálásba

Na itt az mlmes cégnél jött az igazi mélyvizes mindenes szerep.

Mlm jutalékrendszert kidolgozni. A hírlevél, excelhadak, adatbázisok, webshopok, wenkonferenciák, oktatóanyagok, könyvelési anyagok, utalványok káoszában megoldani mindent….

Közben hálózatot építettem full online, mindenféle zaklatás nélkül, alig kommunikáltam bárkivel, mégis nőtt a csapat. Ahhoz képest, hogy kb. napi 5 percet foglalkoztam vele, egész jó zsebpénz jött belőle.

Egy jó darabig dolgoztam itt, egyre durvább feladatokkal, érdekes élmény, amikor felmond a fejlesztő, és közlik, hogy akkor holnaptól ez a te feladatod, szóval tanulj meg programozni 😀

Vegyesen

Ki-be járkáltam, néha ott dolgoztam, néha nem. Néha a babzsákos munkahelyemre is bedolgoztam.

Amit csak tudtam, mindenhol automatizáltam azokkal az eszközökkel, amiket ismertem (vagy találtam 2 perce).

Automatizálás

Aztán elérkezett a következő fázis: ezeken a munkahelyeken (és közben otthon, hobbiból is) rákattantam egy automatizáló szoftverre (SalesAutopilot, akkori nevén Mailmaster) és a honlapkészítésre. Már a sokadikat csináltam, de egyre összetettebbek lettek és egyre több szoftvert ismertem, úgyhogy egyre nagyobb volt az élvezet. Minden rendszerben jártam már egy-két honlap erejéig, de a wordpress lett végül a kedvenc. 🙂

Kívültől-belülről megtanultam a Mailmastert, voltam több tréningen is. Egyszer egy akkori főnökömmel voltam ott, aki mondta nekem: “húúú neked itt kéne dolgoznod” “ugye…?”

Amikor elköltözött a vállalkozásával egy másik városba, akkor jött el az a pont, hogy akkor ezt meglépem, és jelentkezek egy nem létező állásra. 🙂

SAPI (SalesAutopilot)

Kiderült, hogy van valami hasonló állás meghirdetve náluk, oda beadtam a jelentkezésemet, csináltam hozzá egy állásjelentkező honlapot, is, hogy ”itt vagyok és ezeket tudom összerakni”.

Felvettek, örültem, ott voltam, majd rájöttem, hogy ez tényleg az utolsó munkahelyem lesz.

Akármilyen rugalmas volt (akkor jössz-mész, amikor akarsz) rájöttem, hogy nincs az a munkahely, ami nekem ELÉG rugalmas. Én hullámokban élek és dolgozom, van, hogy felkelek reggel 5-kor, és pörgök, akkor lenyomok 3 napnyit egy nap alatt, valamikor meg délig csak elmatatnék, vagy épp délután aludnék egyet, aztán hajnal 2-ig újra vagyok.

Úgy éreztem magam a tökrugalmas munkahelyen, hogy olyan szinten van széterőszakolva a bioritmusom, mint akik 3 műszakban dolgoznak.

Egyfolytában beteg voltam, fáradt, vagy túlpörgött koncentrálatlan, amit kellett megcsináltam, a munkában agyilag ott voltam, de utána szétcsúsztam. Hazaértem este, és “hagyjonengem békén mindenki” módban leültem, zabáltam, jól meghíztam…

Életemben annyi cigit nem szívtam el szerintem, mint abban az időszakban.

Egyértelmű volt, hogy a vállalkozás az egyetlen opcióm.

(Amióta vállalkozó lettem, azóta járok edzeni. A fitness amit kinéztem, éppen átalakítás miatt be volt zárva, de már a nyitás napján ott álltam sorba, és nem hittem el azt az érzést, hogy NAPKÖZBEN csak úgy fogom magam, és elmegyek edzeni.)

Akkoriban sokszor voltam vállalkozói rendezvényeken, de mindig valamelyik másik cég “nevében”. Tiszta skizo érzés volt, amikor megkérdezték, hogy ki vagyok. “Az xy cégnél dolgozom és azért vagyok itt, de egyébként a vállalkozásomat tervezem, amit nemsokára elindulok….” A baj ezzel a mondókával az, hogy hosszú évekig a “majd jövőre” indult az elméleti vállalkozásom 😀

Annyira irigyeltem azokat, akik a saját (létező) cégük miatt mennek a Lurdyba egy rendezvényre…

Jobbkezem/Okoscégem

Egyszer elegem lett, és 2 nap alatt összeraktuk (Sajti Károllyal) az azóta is működő oldalunk alapjait szövegestül-képestül mindenestül. Jó persze előtte ültem rajta és tervezgettem éveket, meg voltak előre megírt szövegrészletek/rendszerek, de végre összeállt a kép (meg végre eléggé elszállt az agyam).

Totális cégautomatizálás, időnyerés SalesAutopilot és WordPress alapokon, mi leszünk a cégek technikai mindenese. Király.

Mindketten megkaptuk minden munkahelyünkön a “jobbkezem” címet, ezért a domain egyértelmű volt. Legyen jobbkezem.hu. Oké, félreérthető lehet, ki tudja, mire gondolnak, de legalább megjegyzik. Egy-két embernek okoztunk már vele szórakoztató pillanatokat 😀 (Azóta is ebből élünk, csak most már sokkal inkább az automatizálásra, rendszerépítésre és kevésbé a mindenes funkcióra koncentrálunk, ezért OkosCégem névre váltottunk.)

Annyiszor elképzeltem már, hogy vállalkozó leszek, hogy nem is tudom, mikor fogtam fel, hogy már TÉNYLEG az vagyok. Emlékszem, egyszer mentem a Lurdy folyosón, és rájöttem, hogy most én vagyok itt a saját vállalkozásommal!!! De durva… (mintha először lettem volna vállalkozó egyébként…)

Nem sokáig élveztem ki ezt a pillanatot, mert már akkoriban is a könyvírás/oktatás/tanácsadás vonulat felé húztam.

Szabadvállakozó

Most már erre mondogattam, hogy hamarosan elindul. Honlap is volt hozzá, blogbejegyzések, egyéb kezdemények, de ez sem állt össze kívülről egy látható egésszé, szolgáltatássá, termékké, pedig évek óta ezt csináltam.:D

Volt 4 éles blogbejegyzésem és kb 150 van valamiféle állapotú vázlat és 25 különböző szedett-vedett blogom (inkább kezdeményem) volt ebben a témában.

Egyfolytában erről beszéltem mindenkinek… annak is aki akart vállalkozni, annak is aki nem, annak is, aki nem akart, de azóta már akar, aki megemlítette, hogy utálja a főnökét… napi több órát.

Végigjártam az összes tanfolyamot, aminek köze volt a vállalkozáshoz, pénzkeresethez, személyiségtípusokhoz, karriertanácsadáshoz, mindenféle fejlődéshez. Ezzel jól lefoglaltam magam ahhoz, hogy ne üldözzek mindenkit a vállalkozással. 😀

Érdekes módon, amikor abbahagytam az emberek baszogatását, hogy “vállalkozzmár” és csináltam a saját kivitelezős dolgomat, elkezdtek az emberek megkeresni engem. Mindenféle vállalkozásindítási és működtetési témával, nem is tudom hány vállalkozás alapítás, üzleti terv, pályázat, arculat, termék/szolgáltatás, önéletrajz, honlap, link, satöbbi ment át rajtam valahogy.

Van az az elmélet, hogy akkor vagy szakértő valamiben, ha 10.000 órát eltöltöttél vele. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, én úgylátom biztosra mentem… csak a híváslistámból visszaszámolva az órákat a többszörösét töltöttem már telefonos, írásos és személyes vállalkozási (vagy vállalkozóvá válási) tanácsadással.

Mindenben segítek…

Sosem tudtam röviden megfogalmazni, hogy pontosan miben segítek. Egyszer csak kitaláltam, hogy na most akkor végre megcsinálom a konzultáció oldalamat, mert ha az megvan, akkor ahhoz kénytelen leszek összeírni a lényeget röviden. Nem tudom mennyit kínlódtam rajta, totál idegbajban voltam. Semmi.

Mondom ha én nem tudom összefoglalni, akkor megkérek mást. Elküldtem egy emailt 15-20 embernek, akivel volt már valami “ügyem”, hogy írják meg nekem röviden, egyszerű mondatokban a konzultációs oldalamhoz, hogy miben tudok segíteni. Egy részük azt mondta, hogy inkább beszéljük meg telefonon, mert ezt nem lehet röviden elmondani, valaki írt egy 3 A4-es oldalnyi kisregényt (thxRéka :)), a többiek meg azt írták, hogy MINDENBEN.

Hát mondom a világ legrövidebb menüpontja lesz:
Miben tudok segíteni? Mindenben. 😀

Na ezt így érzed, hogy nem túl konkrét. Nem mindegy, hogy marketingtervet csinálok vagy betonozni megyek. Szóval még mindig (már megint) ott tartottam, hogy ezt nem lehet röviden összefoglalni, csak olyan hosszan, hogy akkor már egy könyvet is írhatnék.

Hát mondom akkor: „basszameg, írok egy könyvet!” 😀

És megírtam. Kb. egy terápia volt magamnak, de a visszajelzések alapján másnak is extra hasznos lett.

Kinek szól? Aki vállalkozna is, meg nem is – mert nem tudja, hogy neki való-e ez az egész. Vagy elindulna, de nem mer. Vagy merne, de nem tudja merre. Nekik szól az Útkeresőből vállalkozó könyv. Ha mindenféle parák akadályozzák az indulásban vagy a haladásban (veszélyes, drága, kockázatos, nehéz, nincs időm, mit kell feladni érte, mivel jár stb), akkor még inkább.

Persze itt nem álltam meg…

Végül kettő lett belőle.

A könyvet elolvasva sokan belelkesültek és jöttek a sokkal konkrétabb kérdések. Ezekből a kérdésekből állt össze a folytatás, a Tervezd meg a vállalkozásod c. könyv. Aki nagyjából tudja, mivel akar foglalkozni, de nem tudja, hogy lesz ebből egy kerek egész vállalkozás, akkor a könyv neki való! Képbe kerül a vállalkozás témával és magabiztosabban léphet tovább. „Sok az egyben” könyv: marketing, hivatalos ügyek, vevőszerzés, munkaszervezés, technikai dolgok és minden egyéb téma, amit át kell látni a jól működő vállalkozáshoz. Nem külön-külön „tantárgyakra” bontva, mert mindegyik összefügg, hanem az egész vállalkozás lényege, alapjai összefoglalva.

Off

Elvileg azt csináltam, amit akartam, akkor, amikor akartam, egy idő után mégse éreztem magam szabadnak.

Miért? Mert beletekertem magam valami mókuskerékbe, ami a következő összetevőkből állt:

Nincs fókusz

Túl sok minden érdekel… 

emiatt mindig nehéz volt megfogalmaznom, mivel is foglalkozom pontosan – ráadásul ez többször változott is. Már az iskoláim is elég vegyesek, a képzőművésztől a kereskedőn át a mérnökig minden területről van papírom – és még hány témáról nincs, amivel évek-évtizedek óta foglalkozom. Régen kezelhetelen irányba mentem, később sikerült leszűkíteni párra:

• vállalkozás stratégiai és technikai részei, automatizálás
• vállalkozás lelki oldala,
• fejlődés, tanulás, 
• pszichológia, személyiságtesztek,
• önfenntartás, kert, DIY, fenntarthatóság, újrahasznosítás
• művészetek, az önkifejezés minden formája. 

Nem tudok koncentrálni

Még arra sem sokáig, ami érdekel. Nem tudok lecövekelni egyvalami mellett. Az aktuális témára nagyon rá tudok fixálódni, de hamar kell a váltás. A pár fő témám körül pörgök, mindig valamelyik az aktív. Amikor azt mondják, EGY valamivel foglalkozz, nekem a fentieket kéne összehozni EGY-be.

Hát még arra, ami nem érdekel éppen akkor ott. Nem a nekiállok/nem állok a kérdés, hanem inkább a szellemi témákról van szó. Ha nincs erőm edzeni, még simán lehet, hogy összekaparom magam, aztán elindulok. De amikor nincs kedvem gondolkodós dolgom lenne, az egy kínszenvedés, mintha 2kézzel kéne kényszerpályára rángatni az agyamat. Ez akkora erőfeszítés, hogy nem tart ki sokáig és leszippant, szóval nem is lesz túl tartós. De mindig éreztem ezt a belső “kell” nyomást.

Szabad vállalkozó = passzív jövedelem.

Na ez nálam nem csak egy álom, hiszen

• vannak hozzá termékeim is.
• tudom, mit kell csinálni, hiszen ezt oktatom/tanácsolom
• meg is tudom, hiszen ezt cisnálom x éve másoknak.

Mindig azt hittem, hogy majd ha ez meg az meglesz, akkor jó lesz.

• Majd ha megírom a könyvet, akkor fasza lesz.
• Jaj de kell hozzá a második, mert anélkül az első befejezetlen.
• Nem elég a 2 könyv, mert olcsó termékek, alacsony haszonnal, kell mögé még valami, ami növeli a kosárértéket.
  • konzultációk, egyéni mentorprogram
  • online tanfolyam

Mintha az egész életem abból állt volna, hogy valamit meg kell csinálni azért, hogy aztán majd jó lesz.

Szép és jó a passzív jövedelem, nekem is van több lábam is. 

De amit csinálok, szembemegy azzal, amit gondolok:

“Olyat csinálj, amit szeretsz, hogy ne érezd munkának.”

Ha nem szereted, amit csinálsz, vagy felkészülsz arra, hogy később már nem akarsz aktívan benne lenni, akkor a passzív jövedelem létszükséglet. De ha szereted, akkor a passzív jövedelem arra jó, hogy nyugodtan csináld a dolgod, és szép lassan építsd a passzív rész. Ne kényszeresen.

Tehát akkor nem szeretem, amit csinálok – miközben épp erről pofázok?  

Ekkor rájöttem, hogy a vállalkozásra beszűkített részt már munkának éreztem.

Ha ez a nagy kupac része, totál élvezem. 

A vállalkozó = kommunikál

De mi a szarról, mikor mindennel foglalkozok, csak azzal nem ami “kéne”?

Azért akartam vállalkozni, hogy azt csináljak, amit akarok. 

Elértem, azt csinálok, amit akarok, ezért az okoscégemmel és szabadvállalkozóval pont annyit foglalkozom, amennyit akarok. De akkor csinálom, és nem beszélek róla. Amúgy meg kertészkedek, zeneszerzek, énekelek, zenélni tanulok, AI-t kutatok, jövőbeli vállalkozásokat tervezek, pszichológiával, önismereti tesztekkel foglalkozok, rajzolok, festek, kísérleti fittfőzéseket csinálok, újrahasznosítok mindent ami a kezem ügyébe kerül. Ha megkérdezik, mi a helyzet a vállalkozással, mit mondok? Ja megy, ma 5 kiló paradicsomot szüreteltem, megtanultam 2 kézzel zongorázni, meg itt ez a személyiségteszt, tök fasza. 😀

Hiába csinálod, amit akarsz, ha ott a hang a fejedben, hogy “nem ezt kéne, csináld a dolgod”.

Na ez is pont egy olyan program, amit valahogy ki kéne vakarni magadból – de hogyan? Itt jön a következő fejezetem.

AnaLog

Amióta eszemet tudom, mániákus tanuló, profi tervező voltam… és katasztrofális megvalósító, a halogatás nagymestere. Agyonképeztem magam (művészeti, mérnöki, vállalkozási, pszichológiai témák és minden egyéb), mindenre volt tervem 20 lépésre és X évre előre, de amikor cselekedni kellett volna, mindig megállt a tudomány. Így nem igazán jutottam a nulláról egyre sem, nemhogy onnan a kettőre.

Nemtudom hány emberrel mentem végig a vállalkozói/fejlődési ügyein, és rajtuk is láttam ugyanezt a megakadást, mint magamon. Hiába a legjobb mentor, tanácsadó, képzés, lépésről lépésre útmutató, profi mentorprogram, ha csak nem megy és kész.

Pedig “csak” azon a pár akadályon kellett volna valahogy átpöccinteni magam… de mindig csak majdnem. Megterveztem a fél életem, de semmit nem csináltam mert akkor…mivanha…hu ez gáz…mit szólnak…mibe keveredek…jááááj. Tiszta ideg voltam hogy nem haladok, aztán ebben az idegállapotban úgy elfáradtam, hogy esélyem nem volt épeszűen gondolkodni, nemhogy haladni.

Már mindenféle terápiát, módszert, trükköt, szirszart kipróbáltam a meditációtól a szeddösszemagadig meg a 300ezres mentorprogramokig. Vagy nem működtek, vagy csak szarabb lett az állapotom.

Már agyfaszt kaptam, ha meghallottam, hogy „csak csinálni kell”, „szedd össze magad”, az összes 10+1pontot meg to-do listát felgyújtottam volna a készítőikkel együtt kb. Na itt már eléggé sejtettem, hogy nem velük van a baj. :D:D

Az esélytelenek nyugalmával elmentem 2017-ben az első AnaLog oldásra. És millió kísérlet után végre valami működött… rá pár hónapra már el is indítottam a 8-10 éve halogatott vállalkozásomat. Mondom nem biztos, hogy ettől van, de gyanús az időzítés. 😀 Aztn még voltam még egyszer és jobb lett. Aztán megint, és jobb lett. Na mondom ez fasza, tényleg működik.

Annyira bejött a dolog, hogy egyértelmű volt: ezzel akarok foglalkozni… el is végeztem az alapozó tanfolyamot, és közben voltam még pár oldáson. Hirtelen az évekig tologatott, akadozó dolgaim elkezdtek működni, haladni, megtörténni, pár év alatt többet haladtam, mint előtte egész életemben. A vállalkozásunk beindult, tele voltunk munkával, végre másik városba költöztünk, saját kezűleg felújítottunk egy házat, beüzemeltünk egy kertet, megírtam a 2 könyvet és még millió kisebb-nagyobb változás, amitől egyre könnyebb volt az élet. Nekem is, meg állítólag velem is. 🙂

Na mondom ezt beviszem a vállalkozásba, és ott használom, ahol a legjobban kell. Szinte mindenkinél, akit mentoráltam, ugyanaz volt a szitu, mint nálam: amikor beszélünk, lelkes, „hú ezt fogom csinálni, meg azt fogom csinálni, meg azt is, ez meg arra is jó, hogy…, ez nagyon jó ötlet” stb. Egy darabig eljutnak, majd valamin elakadnak.

Na ez az a pont ahol mondhatok bármit, max átmeneti önbizalomfröccsöt tudok adni, aztán megakad az ügy, mert van ott valami para.

Mindenkinél más: „ez még nem tökéletes”, „nincs rá időm”, „nem merem elkérni az árat”, „nekem ez nem megy”, „hogy nézek ki, nem teszem ki a fejem”, „nem tudok értelmesen beszélni”, „nem tudom eldönteni”, „jaj sosincs pénzem” stb. Bármi lehet.

Na ilyenkor hiába pofázik bárki bármit, nem sokat tud előre lendíteni, amígy ezeket meg nem oldod. Nálam itt mindig az AnaLog segített, és láttam, hogy másokmál is, szóval persze, hogy elvégeztem az összes létező haladó+gyakorlati képzést is. 2023 óta hivatalos konzultáns vagyok és aktívan csinálom, nem számoltam össze, de minimum 150 alkalmon túl vagyok.

Főleg a vállalkozás, munka, karrier, pénz, fejlődés, haladás témákkal találkozom, de mindegy, hogy pénzügyek, párkapcsolat, család, önbizalom stb, ugyanazok az alapok, a többi területen is bőven voltak plusszos sztorik. Másnál is, nálam is. Szóval bejött a dolog…

…annyira, hogy megint ugrottam egyet, és átszakadt a gát – nem agyontervezek és idegbajozok, hogy mi lesz belőle, csak csinálom a dolgomat. Aki ismer, az tudja, hogy ez mekkora szó. 😀 Az időm nagy részében teljesen eltűnt, a maradékban meg lecsökkent a folyamatos belső „kell” sürgetés, sokkal nyugodtabb tempóban csinálom a dolgom – mégis jobban haladok, nem tudom hány halogatott dolgot intéztem el az elmúlt pár hétben/hónapban. Ebből több minden is alakult.

Első videóm

Régen elképzelhetetlen volt, hogy videón szerepeljek, a fotótól is rosszul voltam. Azóta túl vagyok pár évnyi parafelszámoláson, így most már meg mertem mutatkozni.

’24 májusban a magyar Business Podcast meghívott a műsorába. Ez az első videóm és interjúm, ami adásba került, a többi nem csúszott át a „vállalható” szűrőn. 😀

Előtte egy másodpercet nem látszottam videón, itt meg lett 2,5 óra lett megvágva. Megint nem szaroztam na 😀

Ha szeretnéd megismerni a vállalkozás témát és engem, akkor nézd meg. Van itt minden… vállalkozásról, automatizálásról, pszichológiáról, időutazásról, kertészkedésről, filozófiáról satöbbiről – csak a szokásos szűk témakör.

Magyar Business Podcast interjú

Szedd össze magad klub

’24 végén csináltam egy olyan fb csoportot, amit szintén nem tudom hány éve tervezgettem. De mindenáron ki akartam találni a folytatást, mert addig nem lehet elkezdeni, mert mivanha nem folytatom, vagy meggondolom magam, vagy hülyeséget írok, vagy… Hát ez változott.

Van egy eredeti célja: legyen egy csoport, ahol olyan emberek vannak, akik változtatni, fejlődni akarnak. Akik nem rinyálnak, hanem megoldást keresnek, de tudják, hogy ez nem úgy megy, hogy holnap felkelek és superman vagyok. Tehát valahol félúton a „mindenszar, ez van, ilyen az élet” feketelyuk és a „szedd össze magad, kussolj, csak csináld” robotgép között. 😀 És ide beteszek minden olyan okos/hasznos/érdekes dolgot, ami eszembe jut a témában. Személyiségtesztek, elemzések, tippek, trükkök a fejlődéshez stb.

De nincs posztolási ütemterv, nincsenek folyamatok, csak írom ami eszembe jut, és majd lesz belőle valami. Életemben nem kommunikáltam szerintem ennyit ilyen kevés erőfeszítéssel. Nem fáj az az idő, amit beleteszek, inkább megkönnyebbülés, hogy végre nem csak gyűjtögetem az infót, hanem kiírom/kirajzolom magamból, ami eszembe jut. Aztán majd lesz belőle valami. (Na ez a mondat régen a rémálom volt nekem.)

Amúgy is ezt csináltam eddig is, csak nem volt semmi nyoma, mert telefonon zajlott 1-1-ben, szóval megtöbbszöröztem magam. 😀

Vissza az alapokhoz

Tizenévnyi szünet után 24 végén leesett a tantusz… én vagyok a suszter. 😀

Régen természetes volt a rajz és festés – csak csináltam, fel se tűnt. Ha megkérdezték volna, mit csináltam egész nap, azt mondtam volna, semmit. Na nemrég szedtem elő egy ilyen kupac semmit innen-onnan.

18 éves koromig egyfolytában csináltam, huszonpár évesen megint volt egy nagy hullámom, aztán egyre hosszabb szünetekkel egyre rövidebb fellendülések jöttek. (Gondolom beérett az „ilyen hülyeségből nem lehet megélni, legyen valami normális munkád, előbb tegyél le valamit az asztalra, aztán majd művészkedhetsz” tanfolyam. ) De amikor néha újra leültem, úgy folytattam, mintha abba se hagytam volna.

WTF!? Hát nekem van VALAMIM, ami egyértelmű, ami érdekel, ami csak úgy megtörténik. És persze közben arról pofázok, hogy mindenki találja meg EZT, én meg X év után jövök rá… hát ja, a suszter meg a cipője.

Szóval újra nekiálltam és kb. olyan, mintha visszatértem volna valami origóhoz, amit nem is tudom, miért hagytam ott. Érdekes fordulat itt is: nem egyfolytában azon gondolkodok, hogy akkor ebből most mi lesz, hanem csak csinálom, mert szeretem. Jó, nem is én lennék, ha már nem a kiállításokon meg a folytatáson gondolkoznék, de nem a paraalapú kényszeres tervezgetés, hanem csak úgy megtörténik és jó érzés. Mintha nosztalgiáznék, csak nem visszafele, hanem előre.

Szabad vállalkozó 2.0

A sok kicsi

Nem tudok csak egy valamivel foglalkozni…ismerős az érzés? Nekem ez évtizedes küszködés volt. Az AnaLog segített, hogy felszabaduljon az agyam és ne csak mások dolgában lássak tisztán. Kívülről könnyű okosnak lenni, mert nem nekem kell megküzdeni azokkal a lelki szarokkal, ami a másikban van. De a saját dolgomban… jó pár adag szemetet kellett kitakarítani az agyamból, hogy végre a saját ügyemen is tudjak gondolkodni, és meg is jött a nagy megvilágosodás.

Nálunk, még ha nagyon összeszűkítem, akkor is sok kicsi vonal van:

1. a Szedd össze magad vonulat, ami abban segít, hogy ne félj meglépni, amit akarsz, főleg AnaLog, pszichológia, önismeret.
2. az Útkeresőből vállalkozó vonal, amiben már több a konkrétum, de még mindig fejben rakja le a saját alapjaidat, vállalkozói önismeretben segít.
3. a Tervezd meg a vállalkozásod vonal, ami a vállalkozói alapokban tervekben, tudásban segít, ha megvan az irányod.
4. az Okoscégem vonal, ahol segítünk a vállalkozóknak a technikai dolgokban és automatizáljuk az egész vállalkozásukat.
5. a zene, rajz, festés vonal, amit nem is tudtam hova tennék ki, mit kezdek vele.

A NAGY EGY

Rájöttem, hogy ez nem sok kicsi független szál, hanem egy nagy dolog részei.

1. Ha meg mered csinálni, amit szeretnél, és nem csinálod, amit nem akarsz → szabadság
2. Ha ismered magad, tudod mivel érdemes foglalkoznod, és mit fogsz szeretni → szabadság
3. Ha van egy jól kitalált rendszered, ahol nem idegbeteg módon futkozol a pénz után, hanem stabilan megélsz → szabadság
4. Automatizálás, nélküled működő rendszerek, minimális adminisztáció → szabadság
5. Az, hogy van idő rajzolni, festeni, zenélni, énekelni, valahogy kifejezni magad → szabadság

A NAGY EGY, aminek ez a sok kicsi a része, minden onnan indul, oda vezet: a szabadság.

Minden szál arról szól, hogyan leszel szabad vállalkozó, csak más-más oldalról megtámogatva. Az eszköz lehet pszichológia, önismeret, vállalkozói/marketingtudás, oktatás, mentorálás, technikai dolgok, vagy a konkrét kivitelezés, de mindegyik ugyanoda vezet: hogyan lehetsz szabad vállalkozó. Vagy még szabadabb.

Na amikor ez összeállt, azóta sokkal könnyebb, nem véletlen, hogy azóta többet is posztolok (a szintenullánál nem nehéz), és fókuszáltabban tervezek, meg ami a nagy mumusom volt: cselekszek is. Ezt most olyan simán összeírtam, pedig már évek óta egy ilyen megfogalmazáson agyalok. Gondolom fejben már megírtam, csak le kellett pötyögni. 😀

Grow with the flow

Amint ez összeállt, hirtelen ki is pattant az egyértelmű szlogen a fejemben, ami az egészet összefoglalja: Grow with the flow.

Minden benne van, ami mozgat és amiben tudok segíteni, és így végre a mentorprogramok is kaptak nevet. 🙂

Nem csak „go”, hanem „grow”. Az ösztönös áramlás és a tudatos fejlődés kombinációja, nem egy „csak sodródj az árral” történet. Nem arról szól, hogy horgászgatunk, segget vakarunk, kávézgatunk, lebegünk, semmit nem csinálunk egész nap, és “dolgozni meg ki fog!?” Hanem arról, hogy megkeressük azt a dolgot/célt/valamit, amit utána könnyedén és élvezettel tudunk jól csinálni, és hasznos a világnak. Ahol nem csak az eredményeket, hanem az odavezető utat is élvezzük.

Ha van egy gépünk, ami bizonyos funkcióra lett tervezve, nem egyértelmű, hogy arra használjuk? Nem próbálsz fogkrémet gyártani egy babkonzervgyártó gépen. Mert nem és kész. Tök természetes, ugye? És mégis, az emberek többsége ezt csinálja egész nap saját magával. Mert így alakult. Először az iskolában, aztán a munkában. Pedig lehetne máshogy is, van is rá megoldás:

• Ismerd meg magad:
  • miben vagy jó? Ha ezt tudod, sokkal több időt tölthetsz azzal, amit szeretsz és amiben jó vagy. Már most messze kiemelkedsz a mezőnyből valamivel, csak fel kell ismerned, hogy mivel.
  • miben nem vagy jó? Ezeken nem kell és nem is érdemes változtatni, nem a te pályád és nem is kell erőltetni – így nem akarod majd magad betuszkolni testidegen szerepekbe. Pl. ha utálod a monoton, preciziós munkákat, ne menj olyan munkakörbe. Jó leszel valami tökmásban.
  • mik az akadályaid? Ezek fékeznek le, azt hiszed, tulajdonságok, pedig csak állapotok, tehát változtathatók. Szeretnél videókat kitenni, de azt hiszed nem vagy az a fajta, akinek megy. Pedig csak a parát kéne kiszedni. Ha felismered őket, onnantól van esélyed megoldani.
• Ha tudod, merre menj, és megoldottad, ami visszahúzott, akkor végre azt csinálhatod, ami tényleg neked való. Ez nemcsak hogy jól fog menni, és szereted is, hanem bátran is csinálod, mert magabiztos vagy benne. Így sokkal több időt tölthetsz flow-ban, élvezettel, boldogan.
• És a boldog ember hatékonyabb. Gyorsabb, ügyesebb, kreatívabb. Magától. Nem az van, hogy napi 24 órában vért izzadva küzdesz az eredményekért. Ehelyett a saját működésedet figyelembe véve, a saját ritmusodban, a saját erősségeidre építve haladsz előre. Így tudsz nőni organikusan, erőfeszítés nélkül.
• Az egész rendszer hatékonyabbá válik, ha mindenki a helyén van, azt csinálja, amiben igazán jó, így a lehető legkevesebb energiával a lehető legtöbb dolgot éri el.

Így lesz a legjobb neked is, a körülötted lévőknek is, és úgy általában az egész világnak is. Ennél nagyobb WIN-WIN-WIN-t el se tudok képzelni.

Persze, ez elsőre utópiának hangzik, és nem egyik napról a másikra működik, de meglepően rövid idő alatt lehet érezhető változásokat elérni – folyamatos erőlködés nélkül.

Nálam most ez megy, így néz ki egy napom/hetem/hónapom: Okoscégem automatizálás, AI-tesztelés, szabadvállalkozó mentorálás, analog konzultációk, szeddösszemagad csoport írások, festés, zenélés, DIY mesterfokon és lassan kertezés, ha beindul az élet. 🙂

És már nem vagyok rágörcsölve a pontos megfogalmazásra, címkére, hogy akkor most mi is vagyok, ki is vagyok, miben tudok segíteni.

Végülis ebben: hogy te se legyél. 😀