Üdv itt! Ki vagyok, mi vagyok?

Molnár Alexandra (Szandra) vagyok, évek óta online marketing kivitelező, vállalkozási tanácsadó, honlapkészítő, mentor/coach-szerű valami, vállalkozásmániás, fejlődésmániás, automatizálásmániás, és a leendő mentorod, ha Te is úgy akarod.

Egész életemben azt hallgattam, hogy “miért kell neked mindig variálni”, “miért kell mindent máshogy csinálni”.

Pedig én nem akartam MINDENT megváltoztatni, csak azt, ami nem tetszett.
Eleve kiborított a “mert így szoktuk” módszer – attól hogy eddig így volt, az nem azt jelenti, hogy jó volt.

Szóval mindig is ilyen típus voltam, nem tudtam hogy ez most variálás, vagy okos fejlesztés, később rájöttem, hogy ez ugyanaz: ha nem oké valami, mindig lehet jobban, vagy jobbat.

Már 14 éves koromban vállalkozói igazolványt akartam

Még nem teljesen tudtam, hogy mi az, csak tetszett, hogy nem kötelező, hanem egy választott foglalkozásnak tűnt.

Egyszer egy ismerősöm mondta, hogy nem ér be a munkahelyére 8-ra, csak 11-re, mert dolga van. Az iskolai tapasztalataimon és fix munkaidős munkahely sztorikon nevelkedett agyam nehezen tudta ezt befogadni, de nagyon tetszett. Ő csak úgy bejöhet 11-re? Nem kell szabadságot kivennie? Mit szól a főnöke? Nem rúgják ki, vagy kap valami büntetést?

Kiderült, hogy neki nincs főnöke. Na ez nekem maga volt a csoda, hogy valaki úgy tud pénzt keresni, hogy nincs főnöke…

Megkérdeztem, hogy mi kell ehhez a vállalkozóis dologhoz, és annyit mondtak, hogy vállalkozói igazolvány. (Később rájöttem, hogy ez édeskevés, kb az utolsó szempont, de akkor ezt elhittem, és ezután egyfolytában ezen pörögtem, hogy nekem mindenképp lesz vállalkozói igazolványom – meg pecsétem.

Vigyázz, mit kívánsz…végülis vállalkozói igazolványt kívántam, nem jól működő vállalkozást, megkaptam 😀

Főiskola helyett/mellett körbedolgoztam a várost

Amikor 18 éves lettem, és Budapestre költöztem, elkezdődött a főiskola, de én nem bírtam magammal.
Iskola mellett (vagy inkább helyett) végigjártam az összes diákszövetkezetet, vadásztam a teljesítménybéres munkákat. Általában nem jött össze, és még hülyének is néztek “de hát mindenki órabért akar”. Oké, én meg pénzt. 😀

Így az lett a vége, hogy kínomban elmentem az órabéres diákmunkákra és mindenféle megbízásra, egyéb alternatív formákra, 3-4 napnál tovább nem nagyon dolgoztam egy helyen. Már az első napokban azt kutattam, hogy mit lehet jobban, gyorsabban, okosabban, egyszerűbben. Erre a válasz általában az volt, hogy “mit érdekel az téged, hogy lehetne jobban, hát nem órabérben vagy?”. Az én válaszom pedig az volt, hogy: Oké, akkor további jó balfaszkodást. Holnap még jövök, mert már késő lemondani, és nem találtok helyettem embert, de aztán többet nem láttok. És ezt így folytattam heti 3-4-5 nappal 2-3 évig, szóval el tudod képzelni, mennyi helyen dolgoztam. Voltam raktári dolgozó, pultos, netelőfizetés házaló ügynök, irodai mindenes, szalagmunkás, ingatlanos, árufeltöltő, asszisztens, kormányzati adatrögzítő, sima adatrögzítő, hostess, mindennelbizniszelő, diákmunka toborzó, kereskedő, varrónő, marketinges, borítékoló, modellügynökségben recepciós, és ez csak ami eszembe jut. Valami csoda folytán a Mc’Donalds kimaradt 😀

Első “rendes” munka

Közben elmentem egy gyári gyakorlatra egy babzsákfotelkészítő céghez.

Az első pár nap után felhívtak, hogy mindenképp maradjak ott, ne csak a gyakorlatig, hanem utána is. A „mindenes” munkakörben kezdtem, és onnan fejlődtem tovább (ami nem nehéz, ha mániákus tanuló és kipróláló vagy mélyvizekbe dobálva).

Ezt a mindenes létet folytattam aztán több munkahelyen is, nagyon hamar eljutottunk oda, hogy én lettem a főnök jobbkezeként bemutatva.

A mindenes munkakör előnye, hogy egyszerre 4-5 szakmában lehet komoly tapasztalatot szerezni, és ennél jóval többe belekóstolni.

Marketing, védjegy-bejegyzés, termékfejlesztés, árucímkefordítás ismeretlen nyelveken, varrás, fuvarútvonal-tervezés, adatbáziskezelés, könyveléselőkészítés, ügyfélszolgálat, programozás, web- és élő konferencia szervezés, grafikai tervezés, szövegírás, jutalékrendszer kidolgozás – kb így nézett ki egy-két napom…

Ennek köszönhetően szinte minden témához hozzá tudok tenni valamit.

Később egy kicsit “irányba álltam”, és leszűkült, hogy a vállalkozás, az automatizálás és a marketing az a terület, amit a legjobban szeretek, és a amiben legtöbbet tudok segíteni.

Ott aztán tényleg rákaptam az ízére, hogy nekem saját vállalkozás kell, és 2008 környékén lett egy “üzlettársam”.

Az első “igazi” vállalkozásom

Aztán jött a vizsgaidőszak. Ott álltunk és néztünk, hogy akkor most kéne valami olyan, ami a vizsgaidőszakban is megy, mert a buliszervezés és diákmunka közvetítés nem igazán ideális foglalkozás ilyenkor. Oké, de mi legyen az. Hát energiaital!
Rögtön google, és találtam egy budapesti üzemet, ahol gyártottak nekünk emkamionos tételben is energiaitalt. Az első kóstoló és egyéb tesztkörök után egész jól beindult. Na itt elszabadult a pokol, nagy lendületünkben hibát hibára halmoztunk.

Milyen hibákat követtünk el?

1. fiatalos arrogancia

“majd én azt tudom, nekem ne magyarázza meg senki”

2. tudás helyett logisztika.

Három okból kezdtem bele kereskedelmi vállalkozásba.

  • Egyrészt a fenti arrogancia: “kereskedni a hülye is tud, csak megveszed annyiért, eladod annyiért és kész.”
  • Másrészt meg az ellenkezője: valahogy nem hittem, hogy értek bármihez, amit pénzzé lehet tenni. Holott már honlapot tudtam csinálni, meg teljes marketing kampányokat és mindent is megcsináltam, és úgy általában is mindentmegoldó ember voltam. De ez olyan természetes volt nekem, hogy észre sem vettem, hogy ez egy tudás.
  • kapkodtunk, mert legyenmár végre valami!

3. hiba: nulla üzleti tudás

Na jó azért nem nulla, de semmiféle üzleti / jogi tanulmányom nem volt, csak az, amit összeszedtem innen-onnan. A kis minibizniszekhez és jutalékos együttműködésekhez elég volt, hogy ügyes voltam és jól tudtam kombinálni, azért ehhez az üzlethez kevés volt. Akkor még nem volt tele a net üzleti tanfolyamokkal és tanácsadókkal, meg különben is a vállalkozási tanácsadás a nagy cégeknek, meg a hülyéknek való – gondoltam én.

Diákoknak a vállalkozás ingyen van, nem kell járulékot fizetni – akkor hajrá! Azzal a minimális üzleti tapasztalattal, amit a diákmunkákban és a bizniszekben összeszedtem. Technikailag össze tudtam rakni egy honlapot, jó ötleteim voltak, grafikában jó voltam, és képben voltam az adózási alapfogalmakkal (legalábbis azt hittem, de néhány bírságom másról tanúskodik.::D)

4. hiba: presztízs, arc, menőség, 

Legyen saját márkánk, úgyis jó vagyok a design-ban…De ahhoz külön kell fizetni a címkét, a klisét, a nyomdát, akkor minimum ennyit és ennyit kell megvenni. Nembaj, valahogy majd úgyis elpasszoljuk. Ennyi már nem ment el a koliban, úgyhogy kezdődött a házalás, persze 250km távolságra a lakhelyünktől. Hajnalban kelés, esőben hóban boltról boltra, de menők vagyunk, mert van márkánk. Plakátnyomtatás. Söralátét. Érzed.

5. hiba: túl nagyban kezdeni, “mindentbele”

ezzel összefüggően:

6. hiba: mi lesz, ha valaki ellopja a fantasztikus ötletünket…

ami amúgy megtörtént. Az energiaital címkéjén látszott a gyártó. 2 ember is, akinek amúgy sohasem jutott volna eszébe, de rögtön megtalálta a gyárat, és belvásároltak és elkezdtek árulni ugyanabban a városban. Ez persze bukó volt nekünk, de nem akkora, mint amekkora költségekbe vertük magunkat, hogy ezt a továbbiakban elkerüljük. Hát akkor én leszek a címkén, hogy többet ilyen ne legyen.

Ehhez nagykereskedőnek kell lenni. Akkor nagykereskedő leszek. Volt több opció is a kereskedelemre, webes, jutalékos, egyebek, csak nem felelt meg. Nagyker leszek.

Ahhoz kereskedő végzettség kell. Ok, akkor elvégzek egy kereskedő tanfolyamot. 220 km-re otthontól…

Ehhez kell egy telephely. Erre persze nem felel meg az, hogy bérelünk valamit havi 20-30e ft-ért és kész. Nem…hát legyen saját. Abban megcsináljuk a pincét, a minimumokat, aztán jó lesz az. Ez persze nem így nézett ki, mert ezt is meg kell csinálni, meg azt is, meg amazt is, de szép lassan csepegtetve. Amikor már ott tartasz, hogy olyan parkolót kell csinálnod, amiben egy kamion meg tud fordulni…na akkor vered a fejed a falba, hogy ebből már nem lehet kiszállni.

7. hiba: nem hagyod abba a hülyeséget, mert már annyit tettél bele.

A kamionparkolóval még nem volt vége a sztorinak, de akkor már úgy érzed, hogy nem lehet kiszállni (vagyis más opciót keresni).
Rengeteg engedély, és egyéb kellett, mindegyikre azt hiszed, hogy az már az utolsó, de mindig van MÉG VALAMI (amiből egyik se kellett volna, bármi más tevékenységi körrel).

8. hiba: tisztázatlan viszonyok

Az akkori üzlettársammal mindketten olyan elvakultak és lelkesek voltunk, hogy eszünk ágában nem volt azzal foglalkozni, hogy akkor most hogy is állunk, meg egyéb “papírozós jogi hülyeségekkel”. Ezzel akkor lett igazán baj, amíg be nem fejeztük az egészet, és nem tudtunk megegyezni, hogyan tovább…

9. hiba: nulla marketing tudás.

Majd végigmegyünk a boltokon, és elpasszoljuk. Fantasztikus marketingterv….mai napig meglepődök, hogy ennek ellenére milyen jól ment. 🙂

10. kölcsön(ök)ből…

ezt gondolom nem kell részleteznem 🙂

A vége az lett, hogy évekig szó szerint energiaitalban tocsogtunk…:D
Utána még évekig nem bírtam meginni a tutti frutti ízűt, most is csak végső esetben.

Mit csinálnék másképp?

  • Mai fejjel nem foglalkoztam volna azzal, hogy mi van ha ellopják a tutibizniszt, hanem olyat csinálnék, amit eleve nehéz utánozni.
  • Márkát építenék, és nem forintokon alkudoznék, meg ügynökösdit játszanék.
  • Mindent kisebben kezdenék, apránként felépítve, nem túl nagyokat ugorva.
  • Nem adtam volna fel a keresést, nem magamtól akartam volna kitalálni mindent, nem könyvelőktől és egyéb állatfajoktól kérdeztem volna, hanem gyakorló vállalkozóktól.
  • Úgy eleve nem kezdtem volna ilyen típusú bizniszbe, mert tudom, hogy a nagy részét utálnám.
  • Tudásalapú vállalkozást csinálnék, ahol nem áll a pénz eszközben, áruban, ebben-abban és nem tudják tőlem elvenni.
  • Olyanba fognék, ahol a lehető legkevesebb embertől / tényezőtől függök.

Na, most így csinálom, ilyennel foglalkozom…ég és föld a különbség:)

Mit csináltunk jól?

A nagy balfaszkodásban egy csomó mindent meglepően jól csináltunk.

Fel voltak osztva a szerepek:

mindketten azt a részt csináltuk, amit szeretünk és amihez értünk. Csak az a baj, hogy nem nagyon válogathattunk, mert sok volt a kötelező utált elem.

Nyomtuk:

A pofátlaságunknak, próbaszerencse üzemmódunk, és jó meggyőzőképességünknek köszönhetően rengeteg helyre bejutottunk. Milliárdosokkal, kutyatáp- és magazinbirodalom tulajával és egyéb fura szerzetekkel beszélgettünk, olyan irodákban jártunk, hogy csak néztem, hogy egy filmben vagyok…?

Volt, hogy ennek köszönhetően tudtunk átmeneti pénzt szerezni. Előleget, kölcsönt kaptunk, vagy valaki a megbeszéltnél előbb adta oda a pénzt a munkánkért.

Nagyon érdekes beszélgetéseket folytattunk, ezek az emberek szerettek segíteni, tanítani, tippeket és elveket megosztani.

X-edik érzék:

Valószínűleg már akkor ráéreztem a vállalkozás / marketing / pszichológia működésére. Ezeken a találkozókon általában pár mondat után megkérdezték, hogy “te marketinges vagy?”, “pszichológus vagy?” “Mióta csinálod? Nagyon profi vagy” Hát nem éppen ez volt a helyzet, egy folyamatban lévő mérnökdiploma közben összecsöveskedtem valahogy egy fél raklapnyi energiaitalra pénzt és most azt akarjuk eladni és fogalmam nincs, hogy kerültem ide be….:D

Mentünk, mint a gép.

Felkeltünk buli után reggel 6-kor és mentünk, mentünk, mentünk.

Sok ötlet / trükk / gerillázás:

Direkt praktikus volt palack, és hangsúlyoztuk is. Kemény 0,25-ös PET palack volt, és gyűjtötték, mert a paradicsomlevet el lehetett bele tenni, úti vizespalacknak is tökjó volt, zsebben elfért, és abban hordták a kávét a munkahelyre. Nekem is ebben volt a zsebtejeskávém 🙂

Megkértünk embereket, hogy menjenek be a boltba érdeklődni az energiaitalunkról, mielőtt mi odamentünk volna eladni.

Ha vettek egy próbaadagot, akkor megkértünk valakiket, hogy vegyék meg 🙂

Ez tök jól működött, többször is ilyeneket mondtak a boltosok “Ismerem, tudom, ezt nagyon keresik, láttam már a reklámot az újságban meg a tévében…” Na ezen próbálj nem röhögni, amikor 2 hete létezik a termék, és a hazafele benzinre se lesz pénzed, ha nem adsz el X zsugort, nemhogy tv-reklámra 😀

Ittavége fusselvéle

Az iskolát közben elvégeztem, és a hallgatói jogviszonyom lejárt. Ez így még mindig működőképes lett volna, de így, hogy már járulékokat is kellett volna fizetni, már nem volt olyan jó buli, főleg, hogy a kapcsolat is megromlott köztünk, úgyhogy kb semmiben nem értettünk egyet.

Szóval a “faszomkivan “ felkiáltással visszaadtam a vállalkozóit.

Nem akarok gondolkozni, backto work

Na ekkor voltam abban az állapotban, hogy nem akarok gondolkodni, valaki mondja meg, mit csináljak, ezért pihenésképp elkezdtem összevissza dolgoztam mindenhol. Már épp elegem lett a nosztalgiázásból, hogy megint raktárban pakolok, mint a diákmunkás időszakban, amiko jött egy hírlevél egy mindennapi cikkes mlmcégtől, ahova be voltam regisztrálva (kb online teszkó/osan termékkörök, csak olcsóbb árak), hogy MINDENEST keresnek. Hát mondom akkor ide elmegyek dolgozni, jófejnek tűnnek. Voltam ezen és egy másik állásinterjún, mindkét helyre felvettek, de a másik egy közalkalmazotti munka volt, szóval aki ismer, tudja mit választottam. Azóta sem bánom, hogy nem dolgoztam a munkaügyi központban 😀

Mélyvízől automatizálásba

Na itt az mlmes cégnél jött az igazi mélyvizes mindenes szerep.

Mlm jutalékrendszert kidolgozni. A hírlevél, excelhadak, adatbázisok, webshopok, wenkonferenciák, oktatóanyagok, könyvelési anyagok, utalványok káoszában megoldani mindent….

Közben hálózatot építettem full online, mindenféle zaklatás nélkül, alig kommunikáltam bárkivel, mégis nőtt a csapat. Ahhoz képest, hogy kb napi 5 percet foglalkoztam vele, egész jó zsebpénz jött belőle.

Egy jó darabig dolgoztam itt, egyre durvább feladatokkal, érdekes élmény, amikor felmond a fejlesztő, és közlik, hogy akkor holnaptól ez a te feladatod, szóval tanulj meg programozni 😀

Vegyesen

Ki-be járkáltam, néha ott dolgoztam, néha nem. Néha a babzsákos munkahelyemre is bedolgoztam.

Amit csak tudtam, mindenhol automatizáltam azokkal az eszközökkel, amiket ismertem (vagy találtam 2 perce).

Automatizálás

Aztán elérkezett a következő fázis: ezeken a munkahelyeken (és közben otthon, hobbiból is) rákattantam egy automatizáló szoftverre (SalesAutopilot, akkori nevén Mailmaster) és a honlapkészítésre. Már a sokadikat csináltam, de egyre összetettebbek lettek és egyre több szoftvert ismertem, úgyhogy egyre nagyobb volt az élvezet. Minden rendszerben jártam már egy-két honlap erejéig, de a wordpress lett végül a kedvenc. 🙂

Olyan régóta figyelgettem ezt a szoftvert, voltam több tréningen. Egyszer egy akkori főnökömmel voltam ott, akivel megbeszéltük, hogy “húúú neked itt kéne dolgoznod” “ugye…?”

Amikor elköltözött a vállalkozásával egy másik városba, akkor jött el az a pont, hogy akkor ezt meglépem, és jelentkezek egy nem létező állásra 🙂

SAPI

Kiderült, hogy van valami hasonló állás meghirdetve náluk, oda beadtam a jelentkezésemet, csináltam hozzá egy állásjelentkező honlapot, is, hogy ”itt vagyok és ezeket tudom összerakni”.

Felvettek, örültem, ott voltam, majd rájöttem, hogy ez tényleg az utolsó munkahelyem lesz.

Akármilyen rugalmas volt (akkor jössz-mész, amikor akarsz) rájöttem, hogy nincs az a munkahely, ami nekem ELÉG rugalmas. Én hullámokban élek és dolgozom, van, hogy felkelek reggel 5-kor, és pörgök, akkor lenyomok 3 napnyit egy nap alatt, valamikor meg délig csak elmatatnék, vagy épp délután aludnék egyet, aztán hajnal 2-ig újra vagyok.

Úgy éreztem magam a tökrugalmas munkahelyen, hogy olyan szinten van széterőszakolva a bioritmusom, mint akik 3 műszakban dolgoznak.

Egyfolytában beteg voltam, fáradt, vagy túlpörgött koncentrálatlan, amit kellett megcsináltam, a munkában agyilag ott voltam, de utána szétcsúsztam. Hazaértem este, és “hagyjonemgem békén mindenki” módban leültem, zabáltam, jól meghíztam…

Életemben annyi cigit nem szívtam el szerintem, mint abban az időszakban.

Egyértelmű volt, hogy a vállalkozás az egyetlen opcióm.

(Amióta vállalkozó lettem, azóta járok edzeni. A fitness amit kinéztem, éppen átalakítás miatt be volt zárva, de már a nyitás napján ott álltam sorba, és nem hittem el azt az érzést, hogy NAPKÖZBEN csak úgy fogom magam, és elmegyek edzeni.)

Akkoriban sokszor voltam vállalkozói rendezvényeken, de mindig valmelyik másik cég “nevében”. Tiszta skizo érzés volt, amikor megkérdezték, hogy ki vagyok. “Az xy cégnél dolgozom és azért vagyok itt, de egyébként a vállalkozásomat tervezem, amit nemsokára elindulok….” A baj ezzel a mondókával az, hogy hosszú évekig a “majd jövőre” időpontban indult az elméleti vállalkozásom 😀

Annyira irigyeltem azokat, akik a saját (létező) cégük miatt mennek a Lurdyba egy rendezvényre…

Jobbkezem

Egyszer elegem lett, és 2 nap alatt összeraktuk (Sajti Károllyal) az azóta is működő oldalunk alapjait szövegestül-képestül mindenestül. Jó persze előtte ültem rajta és tervezgettem éveket, meg voltak előre megírt szövegrészletek/rendszerek, de végre összeállt a kép (meg végre eléggé elszállt az agyam).

Totális cégautomatizálás, időnyerés SalesAutopilot és WordPress alapokon, mi leszünk a cégek technikai mindenese. Király.

Mindketten megkaptuk minden munkahelyünkön a “jobbkezem” címet, ezért a domain egyértelmű volt. Legyen jobbkezem.hu. Oké, félreérthető lehet, ki tudja, mire gondolnak, de legalább megjegyzik. Egy-két embernek okoztunk már vele szórakoztató pillanatokat 😀

Azóta is ebből élünk egyébként. Annyiszor elképzeltem már, hogy vállalkozó leszek, hogy nem is tudom, mikor fogtam fel, hogy már TÉNYLEG az vagyok 😀

Emlékszem, egyszer megyek a Lurdy folyosón, és rájöttem, hogy most én vagyok itt a saját vállalkozásommal!!! De durva 🙂 (mintha először lettem volna vállalkozó egyébként…)

Nem sokáig élveztem ki ezt a pillanatot, mert már akkoriban is a könyvírás/oktatás/tanácsadás vonulat felé húztam.

Szabadvállakozó

Most már ezt mondogattam, hogy hamarosan elindul. Honlap is volt hozzá, blogbejegyzések, egyéb kezdemények, de ez sem állt össze kívülről egy látható egésszé, szolgáltatássá, termékké, pedig évek óta ezt csináltam.:D

Volt 4 éles blogbejegyzésem és kb 150 van valamiféle állapotú vázlat és 25 különböző szedett-vedett blogom (inkább kezdeményem) volt ebben a témában.

Egyfolytában erről beszéltem mindenkinek… annak is aki akart vállalkozni, annak is aki nem, annak is, aki nem akart, de azóta már akar, aki megemlítette, hogy utálja a főnökét… napi több órát.

Végigjártam az összes tanfolyamot, aminek köze volt a vállalkozáshoz, pénzkeresethez, személyiségtípusokhoz, karriertanácsadáshoz, mindenféle fejlődéshez. Ezzel jól lefoglaltam magam ahhoz, hogy ne üldözzek mindenkit a vállalkozással. 😀

Érdekes módon, amikor abbahagytam az emberek baszogatását, hogy “vállalkozzmár” és csináltam a saját kivitelezős dolgomat, elkezdtem az emberek megkeresni engem. Mindenféle vállalkozásindítási és működtetési témával, nem is tudom hány vállalkozó kiváltás, önéletrajt, honlap, link, satöbbi ment át rajtam valahogy. 🙂

Van az az elmélet, hogy akkor vagy szakértő valamiben, ha 10.000 órát eltöltöttél vele. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, én úgylátom biztosra mentem… csak a híváslistámból visszaszámolva az órákat a többszörösét töltöttem már telefonos vállalkozási (vagy vállalkozóvá válási) tanácsadással 🙂

Mindenben segítek 😀

Sosem tudtam röviden megfogalmazni, hogy pontosan miben segítek. Egyszer csak kitaláltam, hogy na most akkor végre megcsinálom a konzultáció oldalamat, mert ha az megvan, akkor ahhoz kénytelen leszek összeírni a lényeget röviden. Nem tudom mennyit kínlódtam rajta, totál idegbajban voltam. Semmi.

Mondom ha én nem tudom összefoglalni, akkor megkérek mást. Elküldtem egy emailt 15-20 embernek, akivel volt már valami “ügyem”, hogy írják meg nekem röviden, egyszerű mondatokban a konzultációs oldalamhoz, hogy miben tudok segíteni. Egy részük azt mondta, hogy inkább beszéljük meg telefonon, mert ezt nem lehet röviden elmondani, valaki írt egy 3 A4-es oldalnyi kisregényt (thxRéka :)), a többiek meg azt írták, hogy MINDENBEN.

Hát mondom a világ legrövidebb menüpontja lesz:
Miben tudok segíteni? Mindenben. 😀

Na ezt így érzed, hogy nem túl konkrét. Nem mindegy, hogy marketingtervet csinálok vagy betonozni megyek. Szóval még mindig (már megint) ott tartottam, hogy ezt nem lehet röviden összefoglalni, csak olyan hosszan, hogy akkor már egy könyvet is írhatnék.

Hát mondom akkor: „basszameg, írok egy könyvet!” 🙂

És itt tartunk most.