Soha nem érsz rá, csak rohansz, nincs időd semmire?
Nekem se volt soha, mert annyi mindent kellett elkezdeni, kipróbálni, megcsinálni, fenntartani – kényszerből, muszájból, kíváncsiságból, lelkesedésből… ezeket nem tudtam szétválasztani soha, csak azt éreztem, hogy KELL.
A legtöbb olyan dolgot, ami kézzelfogható, azt valami para taposta ki belőlem. (Pedig ha belegondoltam volna…)
– Ha nem írok könyvet, akkor senki vagyok. (Nem mintha szempont lenne másnál, egyszer nem kérdeztem meg senkitől, hogy könyved van-e? )
– Ha nem csinálok marketing hadjáratot, akkor nem is létezek. (Na ez meg végképp faszság, pont hogy rosszul voltam az agyonmarketingezett nagymenőktől.)
– Ha nem értek a programozáshoz még mélyebben, akkor béna vagyok a munkámban. (Eleve jobban értek hozzá, mint bármelyik munkámhoz kéne, és nem akarok programozó lenni.)
– Ha nem megyek el a százhuszadik marketing tanfolyamra, akkor lemaradok. (Aztán nem alkalmaztam őket a saját vállalkozásomban, szóval nem lemaradtam, hanem el se indultam.)
– Ha nem szedek össze mégtöbb és mégtöbb pénzt, akkor… na ez a legrosszabb: igazuk lesz azoknak, akik baszogattak, hogy a vállalkozásból nem lehet megélni, a rendes munka az igazi. (Nem mintha érdekelne azok véleménye, akik így gondolkodnak.)
Kurvaokos vagyok, ha szivatni kell magam, na. 😀
Hogyan tűnnek el a feladatok?
Mikor végre rájöttem, mi az, ami tényleg érdekel, hirtelen kevesebb „feladatom” lett, és több időm arra, ami tényleg az én dolgom.
Sejted, hogy nem 2 perc volt… de rohadtul megérte ezen gondolkodni, mert akkora szintugrás és megkönnyebbülés, hogy elmondani nem tudom – de azért megpróbálom.
Ezen felbuzdulva csináltuk meg a Fogalmazd meg önmagad! programot Dorkával. Igazából magunknak… mert jó lett volna, ha X éve rész vehetünk egy ilyenen és lerövidítette volna a tanulási (szívási) utunkat. A program segít, hogy neked ne évtizedekbe kerüljön, mint nekünk.
Amíg fingom nem volt, pontosan mit akarok, addig minden lehetőségnek, meg muszájnak tűnt. Nálam épp a vállalkozási lehetőségvadászatban összpontosultak ezek a megfelelési kényszer miatti önszivatások. Másnál a drágaöltöny, faszakocsi, menőcég, milliárdok – vagy épp a tökéletes háziasszony, kenyérkereső, anya, apa, feleség, férj, gyerek, barát, mindenkivel kedvesnek kell lenni… satöbbi.
Ezekben egy közös van: külső elvárások, nem saját célok. És ezt rohadt nehéz megkülönböztetni.
Ha ismered magad, és ezeket végiggondolod, akkor könnyebb. Nagyságrendekkel.
Ha a megfelelési kényszered nem is tűnik el, töredékére csökkennek azoknak az elvárások, aminek meg kell felelned.
Gyere és selejtezzük ki a feladataidat – tartsd meg azokat, ami tényleg a tiéd, amit könnyen meg tudsz, és tényleg meg is akarsz csinálni. Kattints ide a Fogalmazd meg önmagad! program részleteiért.
