Nem halogatok többet, nem cigizek többet, nem iszok többet, nem zabálok többet, nem üvöltök a családommal, nem tologatom tovább magam előtt a vállalkozási feladatokat, nem verem el az összes pénzemet minden szarságra…

Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal szivatják magukat az emberek legtöbbször. Nem csak újévkor, minden nap.

Mintha ezek eltűnnének egy fogadalmas varázsütésre, „mert minden fejben dől el”. Aha persze.

Ezek többségét eddig sem tudod, miért csináltad – bekapcsolt a „mert csak” és kész, beindul a robotmód, sokszor csak azt veszed észre, hogy oooops i did it again…

Ha azt sem tudod, mi kapcsolja be, mégis hogy tervezed kikapcsolni? Ugye?

Sokszor ezek a „rossz szokások” olyan mélyen gyökerező pararengetegből állnak, amiben egy kis lepkefing az újévi fogadalmad, meg a pozitív gondolkodásod. Valamikor valahol az agyad megtanulta, hogy EZ a dolog valahogy KELL a túlélésedhez és úgy őrzi, mint valami kincset.

Ha ezeket a parákat legyőzöd, akkor abba tudod hagyni az aktuális zavaró dolgodat.

Ha csak megfogadod – abban nem lesz köszönet. Mert lehet, hogy betartod, de minden mást fel fog borítani. Mivel valami rá akar venni, hogy csináld, te meg ellenállsz, folyamatos harc megy benned, egyfolytában arra kell majd figyelned, hogy NE csináld, 0-24 tiltás az életed. Ez akkora energia, hogy semmi másra nem tudsz majd figyelni – és minden más összeomlik. És ott állsz a romhalmazod tetején, és büszkén elmondhatod: „de legalább betartottam a fogadalmam”. Jeee.

Akkor mit lehet kezdeni ezzel?

1. Nézd meg, hogy miért akarja az agyad

Mit ad neked ez a dolog, milyen szükségletedet/igényedet/vágyadat próbálja kielégíteni, milyen lyukat akar betömni? Ha odafigyelsz magadra, hogy mit miért is csinálsz, akkor sokkal könnyebb megelőzni vagy kezelni ezeket a „mertcsak”-okat.

Nekem ipari mennyiségű ilyen szokásom/függőségem/rosszrutinom volt. A nagy részétől már megszabadultam (nem „leszoktam róla”), de erre esélyem se lett volna fogadalmakkal meg akaraterővel. Ami működött: nem a felszíni problémával foglalkoztam, hanem azzal, ami MIATT az agyam azt hitte, hogy AZ a dolog KELL a működésemhez.

Az agresszív idegbaj segít az önérvényesítésben. A pia a szociális szorongásban. Az agyonelemzés és óvatoskodás abban, hogy nehogy valami beleköthetőt csináljak. Satöbbi. Amíg ezeket hitte az agyam, persze, hogy nem engedte kidobni, hülye lenne, hasznos eszközök a túléléshez.

Amikor már nem volt szükség rájuk, maguktól tűntek el.

Kicsit hatékonyabb megoldás, mintha azt mondtam volna az idegbeteg énemnek, hogy január elsejétől NYUGODJ MEG! 😃

Ami még megmaradt, azokhoz még mindig valami ilyet kapcsol az agyam, már egyre kevésbé, de még be-bekapcsolnak. Ezeken dolgozom, nyomozom és takarítom őket.

2. Inkább csinálj valamit

Mivel a fenti módszer nem 2 perc, de közben zajlik az élet, neked meg már eleged van: inkább valami aktívra koncentrálj. Sokkal könnyebb egyszer összekaparni magad és meglépni valamit, mint folyamatosan ellenállni valami késztetésnek – pl. heti párszor rávenni magad egy edzésre (ami csökkenti a stresszt- és a stresszevést), vagy jó kajákat enni (amitől több tápanyag kerül beléd és nem kívánod annyira a szemetet). Ez mind sokkal könnyebb, mint folyamatosan ellenállni és NEM enni.

Mindenkinek megvannak a kulcsszokásai, dolgai, amit ha rendbetesz, elindít egy „jólvagyok” (vagy legalább kevésbé szarul, mint tegnap 😃) lavinát. Ezek azok, amik:
– nagyhatású, sok más dolgot megsegít utána,
– könnyű változtatni rajta, mert semmi különösebb érzelmi viszonyod nincs vele, csak így szoktad meg.

Ezek kis változások, amik húzzák magukkal a többi nagyot – és akkor nem kell két omlás közt nagyfogadkozni, csak mész a dolgodra lépésről lépésre. Én pl. rászoktam, hogy csak kevés napra vásárolok be, nem „letudom” egyszerre, ami így hülyeségnek tűnik, de -> többször megyek boltba, ami 40-60 perces gyalogtúra heti 3-5-ször. Fájt? Nem. Jó közvetlen hatásai vannak? Igen. Közvetetten is egy csomó mindenre pozitívan hat? Igen. Ilyesmikre gondolok.

Hogy nálad mik ezek?

Ezt így távolról nem tudom megmondani, ami természetes. Az már bajosabb, hogy valószínűleg te sem, mert nem igazán arra treníroztak minket az életben, hogy magunkra figyeljünk, hiszen az „önző”.

Pedig ebből lesz a jó életélmény, amiből a jó állapotod, amiből az energiád, amiből pedig pénz és idő – neked is, a körülötted lévőknek is. Szóval nem mindegy. 😃

A Fókuszmágnes programban ilyen és ehhez hasonló dolgokat boncolunk szét az alapokig. Hogy megtaláljuk azt a pár mini dolgot, amin könnyen változtasz és mindenhova elér a hatása. És a 0-24 „ha beledöglök is” akaraterő helyett végre okosan változtass azon, ami a legfontosabb. A program részleteit itt találod.