Vállalkozói magány – az meg mi!?

Sose érdekelt a téma, nem hittem, hogy rám vonatkozik, tökjól elvagyok, nincs hiányérzetem. Semmi kedvem kapcsolatépítő rendezvényeken kielégíteni a szociális igényemet. Karesszel mindig százszor átbeszéltünk mindent, tervezgettünk, szóval én megvagyok – gondoltam.

Vagy valaki mással beszéltem, akivel annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy félszavakból „érted, tudod, nem is kell mondanom, ismerős” stb. Ezért sose kellett pontosan megfogalmaznom, lebontanom, mert mindig minden egyértelmű volt – elméletben. De közben egy olyan pár fős gondolatbuborékban éltem, hogy nem tanultam meg megfogalmazni, mit is csinálok. Aki ismert, tudta, én tudtam, minden oké.

Kivéve mikor egy rendezvényen (amire azért mentem, hogy legyen belőle valami) be kellett mutatkozni… ilyenkor
– vagy mondtam egy random semmilyen szöveget,
– vagy lenyomtam egy 20 perces értekezést,
– vagy az éppen aktuálisan eszembe jutó szeletet elmondtam kínomban.
– ezekkel vagy kiégettem az ember agyát, vagy fogalma nem volt, mivel foglalkozok, vagy vmi tökmást vett le az egészből (könyvelő, programozó, terapeuta stb).

Vagy amikor az oldalamon meg akartam írni a Rólam részt.
Vagy amikor valaki megkérdezte, mi a szakmám…
Vagy amikor ki akartam tenni vmi posztot, írni még egy könyvet, csinálni egy kurzust – de annyi mindenről akartam, hogy semmi nem lett belőle.
…de amúgy semmi probléma. :D:D

Szellemi buborék

Rájöttem, hogy a vállalkozói magány az nem csak lelki lehet, hanem szellemi is – és én az egyedül fejbenpörgetők mintapéldánya vagyok.

Amikor végre kiléptem a buborékomból és elkezdtem beszélgetni erről vállalkozói mastermindokon, kénytelen voltam szavakba foglalni magamat – majd amikor nem értették, módosítani. De legalább már beszéltem… ha másról nem is, akkor arról: hogy nem tudom megfogalmazni, mivel foglalkozok.

Kilépni a buborékból

Így találkoztam Dorkával, aki hallotta, értette, és segített összefoglalni a saját szavaimmal. Na akkor indult be a lavina. A saját módszerem segített abban, hogy tudjam, hogy működök, miben vagyok jó – és ezt merjem is mondani + csinálni. Dorkáé meg abban, hogy ezt el tudjam mondani úgy, hogy más is értse.

Ez a kettő együtt akkora szintugrás volt, hogy muszáj volt ebből egy közös dolgot csinálnunk – így született meg a Fogalmazd meg önmagad! program. Külön-külön már régóta alkalmaztuk, a közös hatást kicsiben más sokszor teszteltük, félóra-óra alatt brutál ugrásokat lehet elérni – akkor vajon mi lehet belőle, ha ezt célzottan, alaposan, több napig csináljuk? Húúú ne tuddmeg

Én, a katasztrófa megvalósító, olyan dolgokat csináltam meg pár hét alatt, amit évekig pörgettem a fejemben, de sose lett belőle semmi konkrétum meg eredmény.

Ebben segít a program: megtaláld, megfogalmazd azt a valamit, amitől te is irányba állsz és megvalósító módba kerülsz.

Ha tudod, ki vagy, akarsz, mit tudsz adni, ami másnak is kell – és ezt meg is tudod fogalmazni, akkor röhejesen kevesebb energia bármit megcsinálni.

Szóval receptre írnám fel ezt a programot mindenkinek, aki a vállalkozás előtt vagy közben bármelyik ponton elakad, mert szinte mindig ide kerülünk vissza. Ha ez megvan, az vmi nagyon durva löket, egyértelműség meg könnyűség. Enélkül a módszerkombó nélkül erre a posztra se lett volna semmi esélyem a belátható jövőben.

Gyere, ne agyalj egyedül, nézd meg a program részleteit!