Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal szivatják magukat az emberek legtöbbször. Nem csak újévkor, minden nap.

Mintha ezek eltűnnének egy fogadalmas varázsütésre, „mert minden fejben dől el”. Aha persze.

Ezek többségét eddig sem tudod, miért csináltad – bekapcsolt a „mert csak” és kész, beindul a robotmód, sokszor csak azt veszed észre, hogy oooops i did it again…

Ha azt sem tudod, mi kapcsolja be, mégis hogy tervezed kikapcsolni? Ugye?

Sokszor ezek a „rossz szokások” olyan mélyen gyökerező pararengetegből állnak, amiben egy kis lepkefing az újévi fogadalmad, meg a pozitív gondolkodásod. Valamikor valahol az agyad megtanulta, hogy EZ a dolog valahogy KELL a túlélésedhez és úgy őrzi, mint valami kincset.

Ha ezeket a parákat legyőzöd, akkor abba tudod hagyni az aktuális zavaró dolgodat.

Ha csak megfogadod – abban nem lesz köszönet. Mert lehet, hogy betartod, de minden mást fel fog borítani. Mivel valami rá akar venni, hogy csináld, te meg ellenállsz, folyamatos harc megy benned, egyfolytában arra kell majd figyelned, hogy NE csináld, 0-24 tiltás az életed. Ez akkora energia, hogy semmi másra nem tudsz majd figyelni – és minden más összeomlik. És ott állsz a romhalmazod tetején, és büszkén elmondhatod: „de legalább betartottam a fogadalmam”. Jeee.

Akkor mit lehet kezdeni ezzel?

1. Nézd meg, hogy miért akarja az agyad

Mit ad neked ez a dolog, milyen szükségletedet/igényedet/vágyadat próbálja kielégíteni, milyen lyukat akar betömni? Ha odafigyelsz magadra, hogy mit miért is csinálsz, akkor sokkal könnyebb megelőzni vagy kezelni ezeket a „mertcsak”-okat.

Nekem ipari mennyiségű ilyen szokásom/függőségem/rosszrutinom volt. A nagy részétől már megszabadultam (nem „leszoktam róla”), de erre esélyem se lett volna fogadalmakkal meg akaraterővel. Ami működött: nem a felszíni problémával foglalkoztam, hanem azzal, ami MIATT az agyam azt hitte, hogy AZ a dolog KELL a működésemhez.

Az agresszív idegbaj segít az önérvényesítésben. A pia a szociális szorongásban. Az agyonelemzés és óvatoskodás abban, hogy nehogy valami beleköthetőt csináljak. Satöbbi. Amíg ezeket hitte az agyam, persze, hogy nem engedte kidobni, hülye lenne, hasznos eszközök a túléléshez.

Amikor már nem volt szükség rájuk, maguktól tűntek el.

Kicsit hatékonyabb megoldás, mintha azt mondtam volna az idegbeteg énemnek, hogy január elsejétől NYUGODJ MEG!

Ami még megmaradt, azokhoz még mindig valami ilyet kapcsol az agyam, már egyre kevésbé, de még be-bekapcsolnak. Ezeken dolgozom, nyomozom és takarítom őket.

2. Inkább csinálj valamit

Mivel a fenti módszer nem 2 perc, de közben zajlik az élet, neked meg már eleged van: inkább valami aktívra koncentrálj. Sokkal könnyebb egyszer összekaparni magad és meglépni valamit, mint folyamatosan ellenállni valami késztetésnek – pl. heti párszor rávenni magad egy edzésre (ami csökkenti a stresszt- és a stresszevést), vagy jó kajákat enni (amitől több tápanyag kerül beléd és nem kívánod annyira a szemetet). Ez mind sokkal könnyebb, mint folyamatosan ellenállni és NEM enni.

Mindenkinek megvannak a kulcsszokásai, dolgai, amit ha rendbetesz, elindít egy „jólvagyok” (vagy legalább kevésbé szarul, mint tegnap ) lavinát. Ezek azok, amik:
– nagyhatású, sok más dolgot megsegít utána,
– könnyű változtatni rajta, mert semmi különösebb érzelmi viszonyod nincs vele, csak így szoktad meg.

Ezek kis változások, amik húzzák magukkal a többi nagyot – és akkor nem kell két omlás közt nagyfogadkozni, csak mész a dolgodra lépésről lépésre. Én pl. rászoktam, hogy csak kevés napra vásárolok be, nem „letudom” egyszerre, ami így hülyeségnek tűnik, de -> többször megyek boltba, ami 40-60 perces gyalogtúra heti 3-5-ször. Fájt? Nem. Jó közvetlen hatásai vannak? Igen. Közvetetten is egy csomó mindenre pozitívan hat? Igen. Ilyesmikre gondolok.

Hogy nálad mik ezek?

Ezt így távolról nem tudom megmondani, ami természetes. Az már bajosabb, hogy valószínűleg te sem, mert nem igazán arra treníroztak minket az életben, hogy magunkra figyeljünk, hiszen az „önző”.

Pedig ebből lesz a jó életélmény, amiből a jó állapotod, amiből az energiád, amiből pedig pénz és idő – neked is, a körülötted lévőknek is. Szóval nem mindegy.

A Fókuszmágnes programban ilyen és ehhez hasonló dolgokat boncolunk szét az alapokig. Hogy megtaláljuk azt a pár mini dolgot, amin könnyen változtasz és mindenhova elér a hatása. És a 0-24 „ha beledöglök is” akaraterő helyett végre okosan változtass azon, ami a legfontosabb. A program részleteit itt találod.

The post Rohadt nehéz NEM csinálni valamit appeared first on Szabad Vállalkozó.

A profit = bevétel – kiadás.

A jó vállalkozói élmény két oldalról is segít:

• csökkenti a kiadásokat: kevesebbet kell költened minden szarra,
• növeli a bevételt: ha jól vagy -> több időd, energiáf, agyad marad gondolkozni ->  jobban teljesítesz -> több pénzt keresel.

Nézzük meg ezeket részletesen. Ha még többet szeretnél hallani a témáról, várunk az ingyenes webinaron december 17-én!

Stresszes ember többet költ

Nem tud jól dönteni

Az akareterő és a nemet mondási képesség (akár másnak, akár magadnak) véges. Ha elhasználod a napi működésre, mert folyamatosan harcolsz magadban a KELL-ekkel, elfogy. Ekkor nem tudsz nemet mondani szarságokra – “mert megérdemlem”, “rámfér”, “kényeztetem magam”, satöbbi. Ezekkel nem lenne baj, ha ezek tényleg pluszt adnának, és nem a sok szívást kéne kompenzálni velük.

Többet kell költenie hogy nullára hozza magát

Ha szét vagy stresszelve, akkor folyamatos “helyreállító” módba kerülsz: mindenféle önnyugtató vagy presztízsdolgokból kell bevásárolnod, hogy mínuszból a nullára tegyen (terápiák, ilyen-olyan kezelések, akár egészségügyi dolgok stb). Vagy épp minden hétvégén szétcsapod magad, esetleg kényszeresen elutazgatsz a saját életedből, hogy reseteld az agyad. Ezek így nem igazán lesznek élmények, max kisütöd vele az agyad egy kis időre. És mind rohadt sokba kerül – inkább nem számolom ki, mennyit költöttem el régen mindenféle terápiás célú eseményekre, dolgokra, bulikra, piára és egyéb “ettől majd kevésbé lesz szar” dolgokra. Konkrétan élvezet belegondolni, hogy mennyit NEM kell most ilyenekre költenem.

Azt HISZI, hogy többet kell költenie

Ha nem a helyeden vagy, nem azt csinálod, ami neked való, nem lesz meg az önbizalmad. Ha nem érzed a talajt, bizonytalanabb vagy, “maximalista” leszel. Kívül keresed a kapaszkodókat, sok olyan dologért fizetsz, ami segít hogy “biztosra menj”, és a legjobb legyél. Vagy legszebb, legokosabb, legtökéletesebb. Ez a külsődtől kezdve a szellemi dolgokban bárhol megnyilvánulhat. A “tökéletes smink nélkül nem veszek fel videót”, a “nem lehet elírás a posztjaimban”, és a “a huszadik tanfolyam ugyanabban a témában, mert még valamit biztos nem tudok” mind ugyanezt a parát akarja megszüntetni – és mind pénzbe kerül (vagy időbe/energiába – az meg szintén pénzbeli költséggé alakul valahol). Több százezer forintot fizettem ki az első könyvemnél azért, hogy átnézzék, TUTI jó-e (hogy végül elmondják, nem kell változtatni semmit… drága önnyugtatás volt na).

Nyugodt ember többet keres

Energiahatékonyság

Ha jól érzed magad, szereted, amit csinálsz, akkor nem lesz minden akkora hatalmas muszáj feladat, amihez össze kell kaparni magad, nekirugaszkodni, harcolni magaddal, így nem szippant le a napi működés. Az így felszabaduló energiát fordíthatod értelmesebb dolgokra, például pihenésre, gondolkodásra, cselekvésre, tiszta fejjel döntésekre. Sejted, hogy ezzel megint több pénzt keresel. Vagy kevesebbet dolgozol ugyanannyiért. Vagy ugyanannyit keresel és dolgozol, de marad energiád – rögtön nem minuszban vagy, hanem minimum nullán.

Lelkesedés és motiváció

Nulláról felfele: ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor a lelkesedés energiával tölt fel, így sokkal tovább bírod ugyanakkora erőfeszítéssel. Ez megmutatkozik a munkádban, a hozzáállásodban, és az ügyfelek ezt érzik. Aki nem érzi, az majd a hatását fogja. Mert ez az energia megjelenik a munkád minőségében is – nem csak letudod, hanem odaadsz magadból valamit, ami megkülönböztet másoktól.

Hatékonyság és fókusz

Ha jól vagy, könnyebben koncentrálsz, a figyelmed nem csapong, nem szórod szanaszét az energiádat. A sok random szirszar helyett a fontos dolgokkal tudsz haladni, így kevesebb energiával, gyorsabban jönnek az eredmények – és a pénz.

Nyitottság

Ha jól érzed magad, nem a problémáidba vagy belezombulva, akkor tudsz kifele is figyelni, nyitottabb vagy az új nézőpontokra és megoldásokra, észreveszed a lehetőségeket.

A legjobb ötletek és megoldások akkor jönnek, amikor élvezed, amit csinálsz, nem akkor, amikor magaddal harcolsz 0-24-ben.

Végre lesz kedved/időd/energiád/lehetőséged a kreatív megoldásokra, amik új utakat nyitnak: új termékeket, szolgáltatásokat, új piacokat, új érdeklődőket. Ez a folyamatos fejlődés pedig nagyobb bevételt.

Önbizalom -> bizalom

Ha azt csinálod, amit szeretsz és amiben jó vagy, sok apró sikerélményed lesz, amik növelik az önbizalmadat. Ez megmutatkozik a kommunikációdban, a döntéseidben és az árazásodban. El mered kérni a megfelelő árat a munkádért, mert érzed az értékét.

Ki mersz próbálni olyan dolgokat, amire nincs 100%-os recepted, nem tudod minden lépését előre – mert nem félsz hibázni. Ha valami nem sikerül, vállalod, javítod, és mész tovább, legközelebb jobban csinálod.

Bátrabban mersz kommunikálni, nem akarsz tökéletes lenni, ezért könnyebben vállalod a hiányosságaidat is – ami emberivé tesz.

Ha önazonos vagy, az a létező legjobb bizalomépítő. És a bizalomépítés az egyik legfontosabb és legnehezebb feladat az értékesítésben. Szóval ha te mered vállalni magad, akkor ezen túl is vagy – természetes módon kialakul feléd a bizalom, nem mindenféle trükkökkel kell elérned.

A vevők szívesebben fizetnek többet egy olyan vállalkozónak, aki láthatóan élvezi a munkáját, hisz abban, amit csinál, és értéket teremt. Az elégedett vállalkozó vonzó, és az elégedett ügyfelek visszatérnek, vagy ajánlanak másoknak. Ez a kapcsolat és bizalom az, ami hosszú távú, stabil, kiszámítható bevételt hoz.

Jobb ügyfélkapcsolatok

Kicsiben: ha szereted, amit csinálsz, akkor sokkal jobb kedvvel kezeled az ügyfeleket a napi kommunikációban is, így a vásárlói élmény sokkal jobb lesz. Nem is kell külön csinálod, nagy része magától történik. Mert nem azért vagy jófej a vevővel, hogy legközelebb is elköltse nálad a pénzét, hanem mert érdekel, mi van vele. És ez látszik, érződik.

Nagyban: a piackutatás sokkal kisebb feladat, ha olyan dologgal foglalkozol, amit szeretsz. Hiszen otthonosan mozogsz a témában, ismered a felületeket, csoportokat, embereket, nem külön feladat “piackutatni”, mert észre se veszed, de szkenneled az egészet, benne vagy a témában, közösségben. Ha valami konkrét kérdésed van, akkor megkérdezed őket ott, ahol amúgy is találkoztok. Így megint csak több energiád marad pénzt keresni.

—

Amint látod, a profitod elég erősen függ attól, hogy hogyan érzed magad a vállalkozásodban. Ha élvezed, amit csinálsz, az energiád, fókuszod, önbizalmad és kreativitásod nő. Ez pedig jobb ügyfélkapcsolatokat, magasabb minőséget és végül több profitot hoz – nem erőből, hanem fenntarthatóan.

The post Vállalkozói élményből profit appeared first on Szabad Vállalkozó.

Nem ismerős valahonnan? Igen, pontosan… a másoknak ugrálással és megfeleléssel szivatod magad a magánéletedben is, és emiatt hagytad ott (vagy készülsz otthagyni) az alkalmazotti létet. Nem azért kezdtél (vagy akarsz) vállalkozni, hogy újra ugyanabba a játszmába ess bele – csak most épp vevőkkel. Ugye?

Te vagy az első

Nem azért állsz neki a vállalkozásnak, hogy egy új darálóba kerülj – hanem hogy jobb legyen, mint előtte.
Hogy legyen értelme annak, amit csinálsz, szabadabb legyél, legyen levegőd, időd, pénzed, örömöd, nyugalmad, satöbbid – kinek mi. Ez nem önzés, hanem józan paraszti ész: ki az a hülye, aki azért csinál valamit, hogy rosszabb legyen neki utána!?

És itt jön be a képbe az, amiről senki nem beszél:

Ügyfélélmény helyett VÁLLALKOZÓI ÉLMÉNY.

Már évek óta ezzel foglalkozom, csak nem találtam rá a megfogalmazást – most végre meglett.

Ha rákeresel a vállalkozói élmény kifejezésre, semmit nem találsz róla (még… mert most erről fogok beszélni nagyon sokat :D), nem menő téma – nem lehet azonnal X vevőt és bevételt szerezni vele, csendben történik, nem látványos, nincs “eredménye”. Legalábbis akkor, ha csak 1 lépésig látsz el. Mert ha pár lépéssel tovább, akkor rájössz, hogy így lehet csak igazán haladni – ez mindennek az alapja, a gyökere, ettől lesz az egész működőképes és fenntartható.

Nem véletlenül vagyok rákattanva a témára… a vállalkozás minden részterületét körbejártam, a honlapkészítéstől, automatizálástól a stratégiai tervezésen és marketingen át a mentális blokkok oldásáig. Több mint tízezer órát beszéltem leendő vagy aktív vállalkozókkal – a 15 perces problémafeltárástól a több éves, mélységekbe menő személyes utánkövetésig, napi 3-4 órás telefonálásokkal. Bármilyen felszíni problémából (technika, marketing, pénz, idő stb.) oda lyukadtunk ki, hogy a vállalkozói élmény nincs rendben.

Túlhajtják magukat, stresszelnek, olyan dolgokkal töltik a napjaikat, amit a hátuk közepére nem kívánnak, nem jól választják meg az ügyfeleiket, nem nekik való az a forma, amiben működnek. Ami nem csoda, hiszen azt tanulták, hogy az ügyfél az első. És ha mindig az elképzelt vagy valós ügyféligényeket, elvárásokat ugrálod körbe, akkor nem lesz időd/energiád azzal foglalkozni, hogy te mit akarsz és hogy vagy.

Pedig erre van a legnagyobb befolyásod, és elég egyszerű a képlet: ha te szarul vagy, full ideg vagy, nem alszol, nincs időd, eleged van, nincs pénzed, akkor nincs esély jó ügyfélélményre. Legfeljebb ideig-óráig, rövid távon, amíg össze nem omlik a kártyavárad.

Ha vállalkozói élmény nincs, semmi nincs.

Megvan a ruhabolti eladó, aki telefonál, mikor belépsz a boltba, majd amikor rájön, hogy benn is maradsz, látványos szenvedéssel belemondja a telefonba: “le kell tennem, mert jöttek…” és érzed, hogy MEGZAVARTAD? A kolléga meg olyan (belépésedkor felkapott) mézesmázos bájvigyorral segít neked mindenben, de közben érzed, hogy alig várja, hogy kitakarodj onnan? Na ez ügyfélélmény a javából. Nem, nem azért ilyenek, mert alkalmazottak – hanem mert utálják az egészet, csak nem mondhatnak fel, mert kell a pénz.

Ha egy vállalkozó elvállal minden szar melót minden ügyfélnek, mert kell a pénz, akkor ugyanígy jár. Aztán vagy azonnal látszik rajta, vagy túlkompenzál és nem látszik rajta, de egy idő után nem bírja majd és borul a bili.

Ha te szarul vagy, akkor nem tudsz adni se – ott aztán nem lesz jó ügyfélélmény, max átmenetileg, amíg fenn tudod tartani a kártyaváradat. Lehetsz te a legjobb szakember, ha feszültségből, megfelelésből és szorongásból működsz, az nem fenntartható. Egy darabig jól jöhet az ügyfélnek a túlteljesítésed, szolgálatkészséged stb. De amikor összeomlasz, ő is megszívja – minimum azért, mert nem kapta meg, amit kaphatott volna, ha erőd teljében vagy. De általában nem áll meg itt az ügy…

És ezt én testközelből átéltem – kívülről és belülről is.

Valami különleges képességem volt széthullásban lévő emberekkel összekeveredni, akik nagyon jól voltak (addig), de pont az összeomlásukban kaptam el őket. És megszívtam természetesen… a két hétre szó nélkül eltűnő hirdetéskezelő, az utolsó pillanatban visszamondott mentorprogram, az elérhetetlen, pót-pótidőpontra sem megjelenő szőnyegtisztító csak egy pár példa a rengetegből.

Ugyanígy én is megcsináltam ezt jó párszor – a vállalkozói létben már nem, addigra már leszivattam magam eléggé, hogy ne menjek bele ilyenekbe. De a nem nekem való munkahelyeimen totál rottyon voltam, egyfolytában idegbeteg és beteg voltam – pazarlás a köbön, nekik is, nekem is. Persze mindig teljesítettem a 120%-ot, mert „muszáj”, csak a lófasznak a 120%-a az nem sok. Ha jobb állapotban vagyok, akkor a 80%-om is bőven elég lett volna, ami ugye kissé fenntarthatóbb… szóval tuti nem hoztam ki a maxot magamból.

Idővel kialakult az összeomlás-radarom. Néha egy pár perces videóból meg tudtam mondani, hogy valaki az omlás szélén van, hónapokkal előre tudtam, mikor fog valaki felmondani, becsődölni, teljes váltást csinálni.

Ügyfél-vállalkozó kapcsolat

Az ügyfélélmény-vállalkozói élmény viszonya ugyanolyan, mint egy párkapcsolat – ha az egyik fél nincs jól, előbb-utóbb a másik se lesz…

A rosszul lévő ember rosszul kezd működni. Először csak alattomosan csöpög a feszültség, a türelmetlenség, a passzív-agresszió, a „nem érek rá”,  érzés. Ez szépen lassan befertőz mindent – nem direkt, csak tudat alatt várod a kompenzációt sok rosszért, nehézért, amit meg „kellett” csinálnod, hogy a másiknak jó legyen (aki sokszor erről nem is tud, és amúgy sem kérte, és nem is jó neki – mert döbbenet: nem vagy gondolatolvasó). És egy darabig gyűlik a feszkó, és előbb-utóbb robban – általában a másik arcába.

Na pontosan így megy ez vállalkozó-ügyfél dinamikában is. Ha te nem vagy jól, az ügyfél fogja először megszívni: káosz, kapkodás, csúszások, feszültség. Majd amikor már nem bírod tovább, akkor egyszer csak beszakad az egész.

Ebből lesz a jó ügyfélélmény

Ha neked jó, ha figyelsz magadra, nagyobb esélyed van rendben lenni, és fenntarthatóan csinálni a dolgodat, pénzben, időben és energiában is. Ekkor tudsz másokra is figyelni, és jó ügyfélélményt adni.

Ha a helyeden vagy:
– azt csinálod, amit szeretsz,
– úgy és olyan körülmények közt, ahogy neked jó,
– azt csinálod, amihez magabiztosan értesz,
– olyan rendszerben, tempóban, ami nem darál be,
– saját felvállalt igényeid, erősségeid szerint – és nem megfelelésből,
akkor könnyen tudsz jót adni: 80% energiával 110%-ot adsz az ügyfeleidnek. Na ez az, amit semmi külső rendszeroptimalizálás nem tud elérni, hiába próbálkozik – ezt csak belülről tudod megoldani.

Ez nem luxus, nem spiri maszlag és csillámpor – és ami a legfontosabb: nem önzés.

EZ az, amitől egy vállalkozás halad – mert a vállalkozó nem erőlködik, hanem MŰKÖDIK, hosszú távon is. És ha te rendben vagy, mindenki jól jár.

Szóval a jó vállalkozói élmény az, ami fenntarthatóvá és élvezetessé teszi az utadat – és a vevőidét is. Meg úgy általában a világnak is jó. Szóval WIN-WIN-WIN.

Ez az a rejtett motor, ami mindent mozgat – ott van az benned most is, csak be kell indítani.

Én meg szeretem beindítani a dolgokat.

The post NEM a vevő az első appeared first on Szabad Vállalkozó.

Nekem se volt soha, mert annyi mindent kellett elkezdeni, kipróbálni, megcsinálni, fenntartani – kényszerből, muszájból, kíváncsiságból, lelkesedésből… ezeket nem tudtam szétválasztani soha, csak azt éreztem, hogy KELL.

A legtöbb olyan dolgot, ami kézzelfogható, azt valami para taposta ki belőlem. (Pedig ha belegondoltam volna…)
– Ha nem írok könyvet, akkor senki vagyok. (Nem mintha szempont lenne másnál, egyszer nem kérdeztem meg senkitől, hogy könyved van-e? )
– Ha nem csinálok marketing hadjáratot, akkor nem is létezek. (Na ez meg végképp faszság, pont hogy rosszul voltam az agyonmarketingezett nagymenőktől.)
– Ha nem értek a programozáshoz még mélyebben, akkor béna vagyok a munkámban. (Eleve jobban értek hozzá, mint bármelyik munkámhoz kéne, és nem akarok programozó lenni.)
– Ha nem megyek el a százhuszadik marketing tanfolyamra, akkor lemaradok. (Aztán nem alkalmaztam őket a saját vállalkozásomban, szóval nem lemaradtam, hanem el se indultam.)
– Ha nem szedek össze mégtöbb és mégtöbb pénzt, akkor… na ez a legrosszabb: igazuk lesz azoknak, akik baszogattak, hogy a vállalkozásból nem lehet megélni, a rendes munka az igazi. (Nem mintha érdekelne azok véleménye, akik így gondolkodnak.)

Kurvaokos vagyok, ha szivatni kell magam, na.

Hogyan tűnnek el a feladatok?

Mikor végre rájöttem, mi az, ami tényleg érdekel, hirtelen kevesebb „feladatom” lett, és több időm arra, ami tényleg az én dolgom.

Sejted, hogy nem 2 perc volt… de rohadtul megérte ezen gondolkodni, mert akkora szintugrás és megkönnyebbülés, hogy elmondani nem tudom – de azért megpróbálom.
Ezen felbuzdulva csináltuk meg a Fogalmazd meg önmagad! programot Dorkával. Igazából magunknak… mert jó lett volna, ha X éve rész vehetünk egy ilyenen és lerövidítette volna a tanulási (szívási) utunkat. A program segít, hogy neked ne évtizedekbe kerüljön, mint nekünk.

Amíg fingom nem volt, pontosan mit akarok, addig minden lehetőségnek, meg muszájnak tűnt. Nálam épp a vállalkozási lehetőségvadászatban összpontosultak ezek a megfelelési kényszer miatti önszivatások. Másnál a drágaöltöny, faszakocsi, menőcég, milliárdok – vagy épp a tökéletes háziasszony, kenyérkereső, anya, apa, feleség, férj, gyerek, barát, mindenkivel kedvesnek kell lenni… satöbbi.
Ezekben egy közös van: külső elvárások, nem saját célok. És ezt rohadt nehéz megkülönböztetni.

Ha ismered magad, és ezeket végiggondolod, akkor könnyebb. Nagyságrendekkel.

Ha a megfelelési kényszered nem is tűnik el, töredékére csökkennek azoknak az elvárások, aminek meg kell felelned.

Gyere és selejtezzük ki a feladataidat – tartsd meg azokat, ami tényleg a tiéd, amit könnyen meg tudsz, és tényleg meg is akarsz csinálni. Kattints ide a Fogalmazd meg önmagad! program részleteiért.

The post Nincs időd semmire? appeared first on Szabad Vállalkozó.

Sose érdekelt a téma, nem hittem, hogy rám vonatkozik, tökjól elvagyok, nincs hiányérzetem. Semmi kedvem kapcsolatépítő rendezvényeken kielégíteni a szociális igényemet. Karesszel mindig százszor átbeszéltünk mindent, tervezgettünk, szóval én megvagyok – gondoltam.

Vagy valaki mással beszéltem, akivel annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy félszavakból „érted, tudod, nem is kell mondanom, ismerős” stb. Ezért sose kellett pontosan megfogalmaznom, lebontanom, mert mindig minden egyértelmű volt – elméletben. De közben egy olyan pár fős gondolatbuborékban éltem, hogy nem tanultam meg megfogalmazni, mit is csinálok. Aki ismert, tudta, én tudtam, minden oké.

Kivéve mikor egy rendezvényen (amire azért mentem, hogy legyen belőle valami) be kellett mutatkozni… ilyenkor
– vagy mondtam egy random semmilyen szöveget,
– vagy lenyomtam egy 20 perces értekezést,
– vagy az éppen aktuálisan eszembe jutó szeletet elmondtam kínomban.
– ezekkel vagy kiégettem az ember agyát, vagy fogalma nem volt, mivel foglalkozok, vagy vmi tökmást vett le az egészből (könyvelő, programozó, terapeuta stb).

Vagy amikor az oldalamon meg akartam írni a Rólam részt.
Vagy amikor valaki megkérdezte, mi a szakmám…
Vagy amikor ki akartam tenni vmi posztot, írni még egy könyvet, csinálni egy kurzust – de annyi mindenről akartam, hogy semmi nem lett belőle.
…de amúgy semmi probléma. :D:D

Szellemi buborék

Rájöttem, hogy a vállalkozói magány az nem csak lelki lehet, hanem szellemi is – és én az egyedül fejbenpörgetők mintapéldánya vagyok.

Amikor végre kiléptem a buborékomból és elkezdtem beszélgetni erről vállalkozói mastermindokon, kénytelen voltam szavakba foglalni magamat – majd amikor nem értették, módosítani. De legalább már beszéltem… ha másról nem is, akkor arról: hogy nem tudom megfogalmazni, mivel foglalkozok.

Kilépni a buborékból

Így találkoztam Dorkával, aki hallotta, értette, és segített összefoglalni a saját szavaimmal. Na akkor indult be a lavina. A saját módszerem segített abban, hogy tudjam, hogy működök, miben vagyok jó – és ezt merjem is mondani + csinálni. Dorkáé meg abban, hogy ezt el tudjam mondani úgy, hogy más is értse.

Ez a kettő együtt akkora szintugrás volt, hogy muszáj volt ebből egy közös dolgot csinálnunk – így született meg a Fogalmazd meg önmagad! program. Külön-külön már régóta alkalmaztuk, a közös hatást kicsiben más sokszor teszteltük, félóra-óra alatt brutál ugrásokat lehet elérni – akkor vajon mi lehet belőle, ha ezt célzottan, alaposan, több napig csináljuk? Húúú ne tuddmeg

Én, a katasztrófa megvalósító, olyan dolgokat csináltam meg pár hét alatt, amit évekig pörgettem a fejemben, de sose lett belőle semmi konkrétum meg eredmény.

Ebben segít a program: megtaláld, megfogalmazd azt a valamit, amitől te is irányba állsz és megvalósító módba kerülsz.

Ha tudod, ki vagy, akarsz, mit tudsz adni, ami másnak is kell – és ezt meg is tudod fogalmazni, akkor röhejesen kevesebb energia bármit megcsinálni.

Szóval receptre írnám fel ezt a programot mindenkinek, aki a vállalkozás előtt vagy közben bármelyik ponton elakad, mert szinte mindig ide kerülünk vissza. Ha ez megvan, az vmi nagyon durva löket, egyértelműség meg könnyűség. Enélkül a módszerkombó nélkül erre a posztra se lett volna semmi esélyem a belátható jövőben.

Gyere, ne agyalj egyedül, nézd meg a program részleteit!

The post Te is egyedül agyalsz? appeared first on Szabad Vállalkozó.

A legtöbb vállalkozás (vagy indulás) ezen bukik el, nem a pénzen vagy időn: fogalmad nincs, hogy mi az igazi erősséged, ezért azt se tudod mibe kezdj, vagy útközben akadsz el minden ponton.
Emiatt persze minden félelmetes lesz, mert azt hiszed, nem mered. Az ismeretlen félelmetes, szóval ha nem ismered magad, akkor minden az.

Mivel semmi belső támpontod nincs, kint kutatsz: mit mondanak az „okosok”, miben van pénz, mi a trend, mi a felszálló iparág stb. Egyrészt semmire nem mész a legmenőbb pályán se, ha neked semmi közöd hozzá szakmailag és emberileg.

Másrészt ezek folyamatosan változnak, az egyetlen fix pont te vagy, arra érdemes alapozni. De ezt sokszor kihagyják a képletből – ekkor jönnek a felszíni problémák (nincs vevőm, időm, pénzem, tudásom, satöbbim).
Pedig sokszor pont az alapok hiányoznak:

• Nem tudod pontosan megfogalmazni, kinek miben segítesz, miben különbözöl másoktól. Hosszan még talán, de röviden esélytelen. Magadnak sem biztos, hát még másnak… Ezért amikor bármit kommunikálni kéne, elakadsz (vagy semmi, vagy túl sok minden jut eszedbe). Posztolni, hirdetni, infoterméket csinálni? Oké, tudom, de miről!?
• Nem tudod, mit mutass meg magadból, mit és hogyan kommunikálj, hogy átjöjjön a lényeg – hogy a bemutatkozásod és a tartalmaid TÉNYLEG megmutassák az erősségeidet és értékeidet.

Ez mindennek az alapja

Hiába végzed el a legprofibb marketing tanfolyamot, az csak a logikát, az eszközöket, a formát adja – a tartalom, a mondanivaló tőled jön(ne). Általában itt áll meg a tudomány – ezért állítottuk össze ezt a programot Dorkával.

Mindketten vállalkozókkal foglalkozunk és hosszú ideje látjuk: a legtöbb kurzus, program, tanfolyam, kihívás arról szól, hogyan add el a termékedet/szolgáltatásodat. Azzal már kevésbé (vagy egyáltalán nem), hogy MI az a valami, amit te adsz – mik az erősségeid, az érdeklődésed, pontosan ki vagy és ez hogyan hasznos másoknak.

Ez feleslegesnek tűnik, egészen addig, amíg:

• rájössz, nem tudsz mit írni a honlapodra, se a címlapra, se a rólam részbe (a cégünk 1900 óta tökerszik ügyfeleink maximális kiszolgálására” típusút hagyjuk. :D),
• el nem akadsz az első fb posztodnál: „Most akkor mit is írjak? Van-e olyan gondolatom, ami a közönséget is érdekli, nem csak engem?”,
• nem érted, miért nem konvertálnak a hirdetéseid vagy a landing oldalaid,
• elmész egy rendezványre és nem tudsz röviden bemutatkozni,
• folyamatosan finomítod, igazítod a kommunikációdat, hogy „vállalható” legyen, ezért minden 20x annyi idő,
• együtt dolgozol bármilyen marketingessel vagy kivitelezővel, és feltesznek olyan kérdéseket, amire nem tudsz válaszolni, pl.: „miben vagy más, mint a többiek a piacon:”,
• miért nincs időd soha semmire, egész nap dolgozol, mégsem haladsz,
• minden döntés egy kínszenvedés, mert elveszel az opciók között,
• és még kismillió ilyen helyzet fordul elő.

Ekkor jössz rá, hogy kihagytál egy lépést, és nem tetted le a stabil alapjaidat, amire minden épül, ami a TE középpontod. Ide térsz vissza, ehhez viszonyítasz, ez segít a mindennapi kis választásokban és a nagy döntésekben is. Ha ez hiányzik, akkor csak kapkodsz és lebegsz – ha megvan, akkor egy biztos talaj van a lábad alatt.

Fogalmazd meg önmagad!

Várunk a programon, ha nem tudsz és nem is akarsz belepréselődni egy sablonba, egy „muszáj”-ba. Ha nem egy „vállalkozói én”-t akarsz kreálni és fenntartani, hanem csinálni azt, amiben a legjobb vagy és szereted is. Ha több mindennel foglalkozol, és nem tudod ezt az egészet egy nagy valamivé összefoglalni – választani meg végképp nem akarsz köztük, mert elveszne egy részed.

Ha még nem vagy vállalkozó, akkor időben vagy, mert ez a nulladik/minuszegyedik lépés. Ha már vállalkozó vagy, akkor már rájöttél, hogy valahol itt lesz az elakadásod gyökere – gyere, kiássuk.

Fogalmazd meg önmagad! program

The post Tudod, ki vagy és mit csinálsz? appeared first on Szabad Vállalkozó.

Régen mindig utáltam, mikor valaki akadékoskodik. Meg aki rinyál, panaszkodik, DE semmi megoldás nem jó. Meg lehetne csinálni, de… itt változtatni kéne, DE… felmondanék, DE… az idegbaj kerülgetett tőle. Hangosan utáltam a DE utáni részeket.

Természetesen ugyanezt csináltam én is, csak fejben, így nyugodtan maradhatott kifele nagy a pofám. Másnál észrevettem ezeket, de az, hogy én milyen filmeket forgattam fejben… (El kéne kezdeni vállalkozni, de ki ad ezért pénzt!? Fel kéne mondani, de itt annyit tanulok. Ki kéne rakni azt a posztot, de túl brutál. A blogbejegyzés már majdnem kész, de még alszok rá hármat és átnézem, csiszolom (kiherélem) százszor. Be kéne fejezni a salesoldalt, de még nem tökéletes. Fel kéne venni a videót, de nem vagyok elég összeszedett. Könyvet kéne írni, de nem tudom, miről, mert mindenről akarok. El kéne dönteni, mire koncentrálok, legalább pár napra-órára, de minden más fontosabbnak tűnik hirtelen. )

Jó sokáig elvoltam ezzel, mert ugye meg tudom magyarázni, az önátbaszás mestere lettem. Olyan tökéletesen logikusan összeépülő pókhálót építettem, hogy elkerüljem a parákat, hogy öröm volt nézni. (Belülről nem, de most kívülről, pszichológiai esettanulmány céllal már csemege.)

Az a biztos…

Persze én nem féltem – én OKOS voltam, meg felkészült, meg stratéga, meg előrelátó, meg büszke ZS-terv tulajdonos, hiszen én nem fogok balfaszkodni. Én mindent tudok előre. Amit nem, azt kitalálom, ha azt se lehet, akkor oda nem megyek, hiszen az hülye, aki oda megy. Aztán néztem azokat a „balfaszokat”, akik nem okosak és odamentek és ŐK haladtak és azt csinálták, amit szerettek. Én meg néztem, hogy most akkor ki is a balfasz!?

DE erre rájönni egy dolog, attól még nem váltasz át hirtelen megvilágosodott megvalósítóvá. Amíg ezek pörögnek a fejben, sokszor olyan erősek, hogy esély nincs átlépni valami minimál cselekvési (vagy egyáltalán döntési) küszöböt. Aztán a semmiből meg a semmi lesz. Nem haladok? Döbbenet…

Ülünk, hogy nehogy valami hülyeséget csináljunk, nehogy valami baj legyen, hiszen X százalék esély van, hogy nem sikerül. Aztán ezzel passzívan megcsináljuk a legnagyobb hülyeséget, a SEMMIT, amiből a legnagyobb baj lesz, mert így 100%, hogy nem sikerül. Aztán ezért még utálni is magad, na az a cseresznye a kurkumás faszkivan latte tejszínhabjának tetején.

Így lettem DE-mentor

Annyiszor szivattak a DE utáni részek, hogy évek óta mániákusan ezzel foglalkozom, mert a körbekörbe vagy sehováse haladás a rémálmaim, azok meg DE-kkel táplálkoznak Úgyhogy egyenként nekiálltam végignyomozni és takarítani ezeket, és működök végre, és egyszerűbb az élet. Biztos most is csinálom egy csomó mindenben, de arra majd csak akkor jövök rá, ha végeztem vele. Ha ezeket kiszeded magadból, akkor fényéveket ugrasz. Saját tapasztalat, plusz elmúlt 2 évtized ismerős-barát-vállalkozó-vállalkozniakaró körökben végzett nemtudományos, de annál mániákusabb kutatás/tesztelés nyolcmillió excellel, doksival, rajzzal, beszélgetésekkel, idegesítő kérdésekkel, mivanhákkal, mindennel. Azóta már mindenhol ezt keresem, erre még rá is tanultam és adatgyűjtöttem az elmúlt pár évben, szóval szerintem DEszakértő lettem. Vagy paraszakértő. Vagy DE-mentor. Vagy mi.

Hogyan segít a DE?

Most már hangosan szeretem a DE utáni részeket, sőt ha nincs kimondva, akkor is kiturkálom, levadászom, kiterítem az asztalra és felboncolom akkor is, ha ez kurvaidegesítő – mert ott van a lényeg.

Figyeljünk oda a DE-kre, mert a legjobb jelzőlámpáink, csak nem tocsogni kell benne, meg beleöltözni/költözni, hanem észrevenni, hogy ott vannak, és eltüntetni őket az útból.

Oké, DE ez nem ilyen egyszerű? Mondd, mi a DE utáni részed, és nézzük, hogyan lehet eltüntetni.

The post Jó lenne, de… appeared first on Szabad Vállalkozó.

Az agyad a vezérlőd, olyan, mint egy számítógép. Feldolgoz minden bejövő infót, ezeket felhasználja, hogy megvédjen.

A bejövő infók lehetnek tudatosak, mint amikor meg akarsz tanulni valamit, tökmindegy, hogy az a büntetőjog, egy fordászképzés vagy épp kosárfonás.

Aztán van, ami nem tudatosan kerül be, pl. az alapprogramok, amivel születsz, ezt senki nem tanítja, mégis tudja az agyad. Vezérli a légzésedet, szívdobogásodat, ilyesmiket. Ezzel nem nagyon tudsz és nem is kell mit kezdened (általában).

És vannak a köztesek: nem tudatosan, de te gyűjtöd be őket.

Alakul a program

A legtöbb infót te szeded fel a tapasztalataid alapján, és elraktározod a kódodban. Onnantól kezdve ha történik egy OLYAN eset, akkor bekapcsol AZ az emlék, és lefut AZ a program.

Megharapott egy kutya? Onnantól kezdve kerülheted minimum a kutyákat, de lehet, hogy minden más ráutaló jelet is. Extrém esetben olyan szinten ellenkezik az agyad, hogy allergiás leszel rájuk. Vagy épp minden kutyást utálsz/hülyének nézel.

Ha egyszer eléggé megszívtad, mert hangot adtál ki, akkor beépül: csendben maradni jó taktika. A súlyosság változó: a szekrénybe kell bújni, hogy ne késeljenek halálra, vagy csak be kell fogni a szádat egy vitában, és hamarabb szabadulsz. A tanulság, alapérzés mindkettőben ugyanaz: „maradj csöndben, mert ha megszólalsz, abból csak a baj van”. Aztán meg nem érted, hogy miért kussolsz, amikor rosszul ad vissza a pénztáros, vagy seggfej veled a főnök/házastárs/akárki.

Nem kell feltétlenül veled történnie, elég ha látod/hallod. Ha azt hallgatod egész életedben, hogy a gazdagok rohadékok, akkor szarul érzed majd magad, ha lesz pénzed, vagy akár tudatalatt le is stoppolod magad.
Ez pl. egy vállalkozásban nem túl hasznos.

• soha nem jutsz el oda, hogy legyen elég bevételed: el se indulsz, vagy elkezded, de csak próbálkozol/kapálózol.
• lesz pénzed, de mindig valamiért nehéz lesz, és akkora önszivatással keresed meg, hogy meg is van a felmentésed: “nem vagyok rohadék, hiszen én kurvakeményen megdolgoztam érte”.

Születik a robot

Ezt mind elraktározza az agyad, hogy megvédjen: legközelebb ne kerülj ilyen helyzetbe. Megtanulja, hogy ha EZ van, akkor AZT kell csinálni.

Majd hogy spóroljon az energiával, ezeket beteszi a robotüzembe, mint a cipőd bekötését, meg az írást/olvasást, és már nem gondolkodsz rajtuk, csak csinálod.

Bármikor, amikor stresszelsz, kiakadsz, felháborodsz, bűntudatod lesz, nem mersz elmondani valamit, szégyelled magad stb… akkor valami régen tanult programod kapcsol be, hogy megvédjen.

Ez eddig oké, de…

Mi a baj ezekkel? Akkor és ott volt értelmük, de már más a helyzet és akadályoznak.

Teljesen értelmetlen(nek tűnő) reakcióid lesznek adott helyzetben hasonló(nak tűnő) helyzetekre, amivel aztán jól megszivatod magad. De legalább az alapprogramot teljesíted.

A kutya rossz: sikeresen elkerülöd a kutyákat évtizedekig, de egyszercsak rájössz, hogy ezért cserébe szanaszéjjel szivatod magad, pl. a harmadik álomingatlanodat találod jó pénzért, de kutyák vannak a szomszédban… vagy szerelmes leszel valakibe, akinek kutyája van és akkor fatal error.

Maradj csöndben: nem lesz bajod a megszólalásból, de a kussolásból annál inkább: nem mersz fizetésemelést kérni, ezért szar melód van; vagy nem mondod el a párodnak, hogy nem ízlik a főztje, ezért minden nap azt “kell” enned.

A gazdagok rohadékok: sohase leszel rohadék, de gazdag se.

Mi a megoldás?

Nem lenne egyszerűbb inkább kiszedni ezeket a kiinduló hülyeségeket az agyadból? Erre való az AnaLog módszer. Segít visszavezetni a fonalat ezekre az “eredetsztorikra”, ahol elkezdődött az egész és kijavítja. Ezután sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem kapcsol be a vészjelzés, ha ilyen szituba keveredsz.

Így tudsz tiszta fejjel gondolkodni, rendesen kommunikálni stb. Így nagyobb esélyed lesz elérni, amit akarsz úgy, hogy közben jól is érzed magad.

Olyan, mint egy szoftverfrissítés: kiszedjük a kódhibákat, elavult részleteket, és egy fejlesztett, aktuális helyzetednek megfelelő verziód lesz.

Hogyan működik?

Az AnaLog módszer 3 szakaszból áll.

1. Elmondod a problémádat, és felboncoljuk.

Megnézzük, hogy mi lehet az igazi gond mögötte. Ez mindenkinél más, még ha a kiinduló tünet ugyanaz is.
Pl.:
A: Soha nincs idő magamra ← mindig van valami dolgom ← magamra veszem mások feladatait ← bűntudatom van, ha nemet mondok.
B: Soha nincs idő magamra ← mindig van valami dolgom ← dolgoznom kell, hogy pénz keressek ← félek, hogy nem lesz mit ennem.

Az elágazások és a gyökérok bármi lehet nálad. Ha ez megvan, beazonosítjuk az igazi bajodat, és ezzel megyünk majd tovább.

2. Relax

Egy rövid relaxációval folytatjuk, két okból is:

• Hogy ki tudj egy kicsit kapcsolni a hétköznapi agyalásból, darálóból.
• Ilyenkor jobban működik a képzeleted és könnyebben eszedbe jutnak képek, történetek.

Ne várj semmi extrát, csak egy jóleső elbambulást. Mint reggel, mikor már ébren vagy, de nem akarsz kikelni az ágyból. Ha valaki a hétköznapi módból át tud váltani a képekbe/emlékekbe, annak erre sokszor nincs is szükség. Ha nagyon bele tudod magad élni a sztorikba és durván jól működik a képzelőerőd/asszociációd, akkor sokszor relax nélkül is beleugrasz a képekbe.

3. A lényeg

Irányított kérdésekkel végigmegyünk azon a láncon, ami a mostani problémádhoz vezetett. Pár történetet mesélsz majd, akár a te életedből, akár fiktív szereplőkéből. Lehet, hogy jelentéktelennek, összefüggéstelennek, vagy épp tök hülyeségnek tűnnek. Ne keresd az összefüggést, (az most az én dolgom), csak figyeld meg őket és válaszolj a kérdéseimre. Persze ha kíváncsi vagy, majd a végén elmondom.

Ha megtaláltuk a kiindulópontot, akkor ott rendet teszünk, és magától helyére kerül minden, újjárendeződnek majd a dolgok. Eszedbe jutnak olyan egyértelmű megoldások / verziók, amit eddig az agyad kizárt, nem is volt opció. Sokkal egyszerűbbnek és nyugodtabbnak tűnik az egész.

Ha ez megtörtént, akkor végeztünk is. Mehetsz tovább a dolgodra újult erővel, és megfigyelheted a hatását – az egészen apró mindennapi kis könnyebbségektől a nagy változásokig.

Ha te is kipróbálnád, vagy kíváncsi vagy a részletekre, akkor itt kérhetsz egy ingyen konzultációt.

The post Hogyan szivat a saját agyad? appeared first on Szabad Vállalkozó.

The post Hogyan alakulj át vállalkozóvá? appeared first on Szabad Vállalkozó.

The post A vállalkozó is ember appeared first on Szabad Vállalkozó.